Gumidefekt

„Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké!” (Zsoltárok 121,7–8)

Első missziós tapasztalataimat 2006–2012 között szereztem, amikor orvosként egy keresztény kórházban szolgáltam az afrikai Kelet-Zambia félreeső falujában. A kórház 800 kilométerre fekszik a fővárostól, Lusakától. A száraz évszak idején a poros úton lehet utazni, melyet hatalmas gödrök nehezítenek, az esős évszakban ezeket elárasztja a víz, és csak pontonokon lehet átjutni. Mivel elektromos áram csak a kórházban és a kampusz lakásaiban van, az éjszakai ügyeletre mindig vaksötétben mentem. Állandóan féltem attól, hogy szembetalálom magam egy vízilóval, amely a közeli folyóból idetévedve a kórház udvarán legel. A köpködő kobra is meglehetősen gyakori arrafelé. A férjem, Harville már több alkalommal is összetalálkozott ennek a kígyónak a haragjával, és mérge a nadrágszárán landolt. Mások azonban már nem voltak ennyire szerencsések. A fekete mambától is félek, ami köztudottan üldözi áldozatát. Egy nap meg kellett tennünk a tizenkét órás autóutat Lusakába. Négy óra elteltével a jobb első kerekünk defektes lett. Kicseréltük pótkerékre, majd folytattuk az utat. Két órával később a bal első kerék is kipukkadt. Miközben megpróbáltuk kicserélni, eltört a kulcs. Mivel a közelben nem volt autószerviz, és más kocsik is csak ritkán jártak az úton, semmit nem tehettünk, mint várni valamilyen segítségre. Úgy tűnt, már órák óta várakozunk, amikor arra jött egy autó, és a sofőr kölcsönadta nekünk a kulcsát, hogy kicserélhessük a kereket. Két pótkerékkel lassan tettük meg a 196 kilométeres utat Kaomába, a következő városba, ahol sikerült még zárás előtt megvennünk egy erősen használtas és utolsó darab pótkereket. Mivel nem foglaltunk szálláshelyet a városban, folytattuk az utazásunkat át a Kafue Nemzeti Parkon, mely Zambia legnagyobb vadasparkja és sok veszélyes vadállat otthona. Szerencsénkre egy másik autó is ugyanazon az útvonalon haladt, így közel maradtunk egymáshoz arra az esetre, ha valamelyikünknek gondjai adódnának az autójával. Imádkoztunk, hogy ez az idegen ne báránybőrbe bújt farkas legyen ártó szándékkal. Egy tizenhat órás utazás után végre megérkeztünk Lusakába. Az Úr megígérte, hogy őrködik felettünk, és megőriz bajtól és veszélytől (Zsoltárok 121,8).

Ellen Porteza Valenciano