Váratlan segítség

„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint.” (Efézus 3,20)

Édesanyám abban az évben hunyt el, amikor betöltöttem a huszonegyedik életévemet. Ugyancsak akkor kezdtem el egyetemi tanulmányaimat, és keresztelkedtem meg. A családban minden gyerek kapott egy meghatározott összeget édesanyám életbiztosításából. Az én részemet arra használtam, hogy kifi zettem az első évi tandíjat. A második évben sikerült előjegyeztetnem magam állami támogatásra, azonban a többi költséget már nem sikerült kifi zetnem. Az év vége felé kezdtem kétségbeeseni, de a vakáció idején szervezett összejövetelek és ünnepélyek egy időre elfeledtették velem gondjaimat. Januárban mindenki izgatottan várta a kezdést, az én szívem azonban elsötétült a balsejtelmek fekete felhőitől. Kimagasló akadémiai teljesítményem tanúsította, hogy az első és második évben is keményen dolgoztam, mégis minden veszni látszott. Az emberi segítség hozzáférhetetlen volt számomra. Egyedüli reményemet Istenbe vetettem. Ő késztetett az egyetemi tanulmányok elkezdésére, és Ő segített mindenben. Pontosan tudtam, mennyi pénzzel tartozom, elindultam a kampusz felé vezető egyórás útra, és nemsokára már a gazdasági iroda előtt várakoztam. Amikor sorra kerültem, átnyújtottam a diákigazolványomat, és bemondtam az összeget. Néhány perc múlva a hölgy értesített, hogy a kártyámon van hitel, vagyis jóváírás. „Szükséged van bizonylatra?” – kérdezte. Hirtelen szóhoz sem jutottam, csak néztem rá értetlenül, és kínosan próbáltam meghatározni a különbséget a hitel és a tartozás kifejezések között. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy valami hiba történt, és tévedésből valaki másnak az anyagi helyzetét vázolta előttem. Aggodalmamnak hangot is adtam. Türemetlenül megismételte az előbbieket, és részletezte a számlát. Megmagyaráztam neki, hogy egész évben nem fi zettem a tandíjat, és magyarázatot kértem. Ekkor már valóban ideges volt, ezért egy másik hölgy lépett oda, hogy megválaszolja a kérdésemet. Ismét részletezte a számlát, majd elmondta, hogy egy Rhodes nevű emberbaráti szervezet kiválasztotta az anyagi gondokkal küzdő, de kitünő tanulmányi eredményeket elért diákokat, és kiegyenlítette a számlájukat. Egyértelművé vált, hogy még mielőtt imádkoztam volna, Isten már megválaszolta a kérésemet.

Regina Nakanjako Mnumbi