Életet adott

„És megszülte az ő elsőszülött fiát; és bepólyálta Őt, és helyezte Őt a jászolba, mivelhogy nem volt nekik helyük a vendégfogadó háznál.” (Lukács 2,7)

Terhességem utolsó hat hetét úgy éltem meg, mint egy partra vetett bálna. A testvérem mindkét gyerekét hat héttel korábban hozta világra, ezért ő nem tapasztalta meg az érzést, és csodálkozott, amikor ennek az időszaknak a kellemetlenségeiről és kényelmetlenségéről beszéltem neki. Jézus születésének történetében sokszor említjük a fogadóst, aki bezárta az ajtót Mária és József előtt. Én biztos átadtam volna nekik saját szobámat. Nem? A fogadós előtt is valószínűleg nyilvánvaló volt, hogy az asszony kényelmetlenül terhes, és kimerült az utazástól. Állapota nem érdemelte volna meg, hogy találjon nekik egy szobát vagy egy helyet a házban? Nem, a fogadóst ez nem érdekelte. Ő azt vette figyelembe, hogy az a hely egy ideig tisztátalan marad a szülés után. Aki saját otthonában szülte meg gyermekét, egy erre a célra előkészített és elkülönített helyiségben tette. A szoba egy hétig maradt tisztátalan kisfiú születése és két hétig kislány születése után, de az anya továbbra is elkülönítve kellett, hogy maradjon a tisztulás idején, kisfiú születése után negyven és kislány születése után nyolcvan napig (lásd: 3Mózes 12). Melyik fogadósnak lenne elegendő szabad helye befogadni egy utazó, mindenórás asszonyt? Még ha van is elkülönített szobája, senki nem tudja előre megmondani, mennyi idő múlva tud az asszony hazamenni újszülött kisbabájával. A fogadós tudta, hogy Mária állapota nem mentség a törvény megszegésére, és neki a családja és más vendégek is összegyűltek a fedele alatt. A fogadós nem kockáztatta életvitelét azzal, hogy az ő házában történjen meg a nagy esemény. A 2020-as világjárvány idején bevezetett lezárások ideje alatt megértettük, mit jelent a megszokott életvitel elvesztése 40–80 napig egy kisebb vállakozást vezető embernek és alkalmazottainak. Belegondoltunk a fogadós dilemmájába, aki a Tórát választva bezárta ajtaját Mária és József előtt? És amikor az Úr parancsolatainak követése bolondságnak tunik, és ellentmond az ország törvényeinek? Eléggé ismerem-e Isten szavát ahhoz, hogy kételkedés és megbánás nélkül kövessem? Vagy azt teszem, amit jónak látok, anélkül, hogy tanulmányoznám a törvényt és a prófétákat? Felkészültem-e mindenáron megtartani a menny parancsolatait?

Rebecca Turner