Hit vagy félelem?

„Az Úr Isten az én erősségem…, és az én magas helyeimen jártat engem!” (Habakuk 3,19)

Az Impala nemcsak a Chevrolet egyik autótípusa, hanem egy afrikai állat neve is. Ez az antilopféle három és fél méter magasra és kilenc méter távolra is képes ugrani, de van benne valami szokatlan. Elképesztő ugrási képessége ellenére az impalát állatkertekben alacsony kerítéssel körülvett kifutókban is lehet tartani, mert csak akkor ugranak, ha látják, hogy hol fog földet érni a lábuk. Mi sem különbözünk sokban tőlük. Nemde? Sokan magasra törünk, és nagy távokat futunk be életünk során, de már egy kis akadály is megállít. Nekem ismerős ez a fal. Sok jó dologtól tartott távol az idők során. Ez az alacsony fal tartott vissza bizonyos szolgálatok elvégzésétől, mert túlságosan féltem attól, hogy nem leszek elég jó vagy elég okos. Ez az alacsony fal tartott vissza bizonyos örömöktől, mert attól féltem, mit gondolnak majd rólam mások. Ez az alacsony fal tartott vissza egyes szabadságok élvezetétől, mert attól féltem, hogy nem leszek elég erős ahhoz, hogy eljussak oda, amit nem láttam előre a lábam előtt. Mi a ti alacsony falatok? Gondolom, hogy közületek sokan hozzám hasonlóan megengedtétek, hogy egy alacsony fal megakadályozzon betölteni Isten célját és tervét az életetekben. A hit és a félelem között sokkal több közös vonás van, mint gondolnád. Mindkettő teret kér az életünkben. Melyiket engedjük be? Mint az izraeliták, akik először beléptek a vízbe, és csak azután látták kettéválni a tengert, mi is megtapasztaljuk, hogy az első lépés után már látjuk a következőt. Csak akkor láthatjuk, hol ér földet a lábunk, ha átlépjük a falat. Lehet, nem látunk előre minden lépést, de biztosak lehetünk benne, hogy amint haladunk előre, a hitünk kiteljesedik.

Bonita Joyner Shields