Pizsamás, meghitt barátságok

„Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje.” (Prédikátor 4,9–10)

Rachelle barátnőmet még születésem előttről ismertem – legalábbis ezt így szoktam másoknak emlegetni. A szüleink jó barátok voltak, és időnk nagy részét együtt töltöttük. Az egyik kedvenc, közös családi emlékünk kétéves koromból származik. Rachelle családja eljött hozzánk, és későig maradtak. Szüleink felvittek minket a hálószobába, és elkészítettek a lefekvéshez. Mi azonban egyáltalán nem voltunk fáradtak. Találtunk egy téli sapkát a földön, és felváltva próbálgattuk. Azon nevettünk, mennyire mulatságosan néztünk ki benne. Ezután fel-le ugráltunk az ágyon, és közben teli tüdőből énekeltünk: „Ha jó a kedved, üsd a tenyered...” A szüleink feljöttek, és lefényképeztek bennünket összeillő sárga kezeslábas pizsamánkban. Máig is ez az egyik kedvenc képem. Ötéves koromban elköltöztünk onnan, de Rachelle-lel soha nem szakadt meg a kapcsolatunk. Most is minden kedden felhívjuk egymást, és együtt imádkozunk. Segítettük egymást a nehéz időszakokban. Tudunk együtt nevetni, megbeszélni, mit szégyenlünk, vagy mitől érezzük magunkat feszélyezve, és tudunk mély, komoly lelki kérdéseket tárgyalni. Tudom, hogy Isten adta őt nekem, és annyira hálás vagyok érte. Minél jobban telik az idő, annál jobban rádöbbenek a barátság és a közösség fontosságára. Isten nem azt akarja, hogy egyedül éljük a hitéletünket. Ezért alkotta a barátságokat. Örülök annak, hogy számíthatok a körülöttem levő emberekre. Nagyon fontos jó baráti kört kialakítani, mivel olyanná válunk, akiknek a társaságában a legtöbb időt töltjük. Isten felhasznál, hogy bemutassuk Őt a körülöttünk élőknek. Könnyen magányosan érezhetjük magunkat, és azt gondolhatjuk, hogy egyedül kell megküzdenünk a kihívásokkal, de semmi sem lehet távolabb az igazságnál. Isten küld olyan embereket az életünkbe, akikre szükségünk van ahhoz, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Gondoljatok az életetekben levő emberekre, és tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy ők segítenek-e növekedni a hitben. Gondoljatok magatokra is. Olyan barátok vagytok a körülöttetek levőknek, amilyenekre nektek is szükségetek van? Imádkozzatok barátaitokért és a környezetetekben élőkért, majd köszönjétek meg az Úrnak az Ő barátságát veletek és barátaitokkal, akiket Ő küldött az életetekbe, és akikért imádkoztok.

Ashley Halvorson