Ismerjük meg Őt

„Minden te utadban megismerd Őt; akkor Ő igazgatja a te utaidat.” (Példabeszédek 3,6)

Néhány évvel ezelőtt éppen egy nagy áruházlánc egyik boltjában vásároltam, amikor összefutottam egy ismerősömmel. „Leszoktam a doháznyásról!” – közölte lelkesen a jó hírt. „Csodálatos! Áldott legyen az Úr neve!” – válaszoltam neki. Értetlenkedő, ugyanakkor csodálkozó tekintettel kérdezte, hogy mi köze ehhez az Úrnak. „Ő vezetett győzelemre” – feleltem, ugyancsak csodálkozva az ő értetlenkedésén. „Istennek semmi köze nem volt ehhez. Magamtól szoktam le” – erősítette. Mivel nem olyan természetű vagyok, hogy egy ilyen megjegyzést szó nélkül hagyjak, folytattam: „Igen, pontosan, ahogy felébresztetted magad ma reggel.” „Nem én ébresztettem fel magam, hanem az ébresztőórám” – vágott vissza ő. Ezen a ponton minketten elnevettük magunkat. Mindezek ellenére ő komolyan meg volt győződve arról, hogy szenvedélybetegségét saját erejéből győzte le. Lehetséges, hogy soha nem kérte a menny segítségét ehhez, mégis minden jónak Isten az adományozója (Jakab 1,17). Erről a beszélgetésről egy másik személy jutott eszembe hasonló szemléletmóddal: Nabukodonozor. Úgy érezte, hogy mindent saját maga valósított meg. Kijelentette: „Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?” (Dániel 4,27) „Az én hatalmasságom ereje által” – ez az Isten erejét, hatalmát és naponkénti kegyelmét figyelmen kívül hagyó tudatlanság legvégső kijelentése. A király megaláztatott Isten és emberek előtt, mielőtt őszintén megismerte volna az Úr hatalmát és tekintélyét. Hitetlenkedve ingatjuk a fejünket ilyen tudatlanság és önteltség láttán, de vajon nem vagyunk-e hajlamosak mindannyian így vélekedni megvalósításainkról, ha nem figyelünk arra, hogy Istennek adjunk dicsőséget? Amikor figyelmen kívül hagyjuk a Mindenhatót és az Ő Igéjét, veszélyes terepre lépünk. Nem tudom, miért vonakodik a véges ember megadni az Úrnak azt a dicsőséget és tiszteletet, amely egyedül Őt illeti. Nem tudom, hogy ezzel az ismerősömmel folytatott beszélgetésem elgondolkodtatta-e őt Istennel való kapcsolatáról. Nem tudom, hogy rádöbbent-e, hogy szüksége van rá az életében, de nagyon remélem, hogy igen. Csodálatos Istent szolgálunk. Mennyei Atyánk, segíts, hogy életünk minden pillanatában megemlékezzünk rólad, és felismerjük, mennyire csodálatos vagy!

Sharon M. Thomas