Kéttagú, élő csapat

„Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.” (Róma 2,11) 

Az irodában minden nap az egyik népszerű adóra van beállítva a rádió. Az egyik délutáni program műsorvezetői „kéttagú, élő csapatnak” nevezik magukat. Egy interaktív, szórakoztató és valóban mérvadó információkat közlő műsort nyújtanak. Kortól vagy társadalmi háttértől függetlenül gondoskodnak minden hallgatóról, akik naponta betelefonálnak az adásba. Egy nap azonban bekövetkezett a katasztrófa. A hallgatók szomorúan és megtörten fejezték ki részvétüket, hallva, hogy a pár férfitagjának testvérét halálos lövés érte. Két héttel később a nő közeli barátja jutott hasonló sorsra, miközben védekezni próbált támadójával szemben. Nehéz volt a gyász ennek a két embernek, akik annyi örömöt visznek hallgatóik életébe hétköznap délutánonként. Mi is velük együtt szenvedtünk, egész idő alatt együttéreztünk velük. Bár a legtöbben szeretjük hallgatni a hírességekről szóló történeteket, gyakran elfelejtjük, hogy a híres és közkedvelt személyek is csak emberek. Ők is ugyanúgy éreznek és megtapasztalnak fájdalmat, szenvedést, szomorúságot, örömöt és gyászt. Ennek a két említett személynek a borzalmas vesztesége megerősít abban a hitben, hogy mindannyiunknak szükségünk van Jézusra. Mindannyian egy öszszetört világban élünk, ahol Isten az egyedüli reménységünk és a válasz gondjainkra. Nem számít, kik vagyunk, mert az Úr nem személyválogató. Ő hallja fájdalomkiáltásunkat, amikor rossz dolgok történnek velünk. Örömmel fogadja boldogságunkat, dicsőítésünket és tiszteletünket, amikor tapasztaljuk jóságának egyértelmű áldásait. Ezen a földön soha nem fogjuk megérteni Isten munkáját az élet minden területén, de mindenkor fordulhatunk hozzá bizonyosságért, szabadításért, gyógyításért és segítségért. Miközben naponta harcolunk az életünket befolyásoló körülményekkel, nagyobb örömöt lelünk, ha nem felejtjük el gyakorlatba ültetni azt a gondolatot, melyet a „kéttagú, élő csapat” naponta kifejezett: „Jó dolog fontosnak lenni, de fontosabb jónak lenni.” Jézus arra bátorít, hogy hozzá hasonlóan viselkedjünk másokkal személyválogatás nélkül. Ahogy másokkal viselkedünk, úgy viselkedünk vele (lásd: Máté 25,31–40). Testvéreim, érintsünk meg ma valakit Krisztus szeretetével. Osszunk meg másokkal egy kedves szót, mosolyt, ajándékot, hogy jobb hellyé tegyük a világot.

Elizabeth Ida Cain