Mennyei Hópehely

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.” (János 14,13–14)

Vártam, hogy az arcomon végigfolyó könnyek helye megszáradjon, mielőtt elkezdtem egyezkedni a férjemmel, Normannel egy új német juhászkutya beszerzéséről. Tizenkét éves, Angel névre hallgató juhászkutyánk súlyosan megbetegedett. Fájó szívvel értettünk egyet állatorvosunkkal, hogy ebben az esetben az elaltatás volna a legirgalmasabb eljárás, és szomorúan elbúcsúztunk tőle. December eleje volt, de nem tudtam felhőtlen örömmel díszítgeteni a házat. Fájt a szívem négylábú társunk elvesztése miatt. Ekkor kezdtünk el beszélgetni férjemmel egy új házi kedvencről. Ő nem lelkesedett az ötletért, de én nem hagytam magam. Egy nap végigjártam a környékbeli állatmenhelyeket, két tenyésztővel is felvettem a kapcsolatot, és egy, a rabok által kiképzett kutyával kapcsolatban is tárgyaltam, de egyik helyen sem jártam sikerrel. Megálltam és imádkoztam. „Drága Uram, segíts megtalálnom a megfelelő kutyát számunkra. Add, hogy fi atal, engedelmes, az alapokra beidomított, jó természetű, pórázhoz szoktatott, macskaszerető (mivel volt egy macskánk) és szobatiszta legyen.” Most már belátom, hogy hosszú felsorolás volt, de Isten mondta, hogy nála semmi nem lehetetlen. Február elején mostohalányom, Sherry telefonált a következő hírrel: „Találtam egy kutyát neked és apának.” Egy tizennyolc hónapos fehér német juhászkutya volt, Zena. A férjével elmentek megnézni, és videókat is küldtek nekünk róla. Egészen elbűvölt, és elhatároztuk, hogy örökbe fogadjuk. Sherry felajánlotta, hogy ő elhozza a kutyát Washingtonból. Zena pontosan olyan volt, amilyet Istentől kértem. Mennyei Hópehelynek becéztük. Normannel együtt már az első perctől kötődtünk hozzá, és nagyon megszerettük. Boldogak voltunk, hogy újra teljes lett az otthonunk. Lehet, most azt gondoljátok, hogy ez csupán egy kedvező kimenetelű történet, de ez a válasz az imámra erőteljes bizonyságtevő eszköz volt számomra. A lelkész megengedte, hogy bevigyem Zenát a gyülekezetbe a gyerektörténetre. Gyakran adódik lehetőségem, hogy bizonyságot tegyek az embereknek a menny csodálatos közbelépéseiről. Amikor imádkoztok, tegyétek azzal a tudattal, hogy a válasz nem késik. Ő látja az összképet, és tudja, mi a legjobb számunkra. A megfelelő időben, az Ő terve és akarata szerint biztosan megadja a választ!

Rose Neff Sikora