Világítótorony az éjszakában

„Az Úr, Ő az, aki előtted megy, Ő lesz teveled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged: ne félj és ne rettegj!” (5Mózes 31,8)

Amikor mindenfelől sötétség vesz körül, és nem tudjuk, mit hoz a jövő..., amikor aggodalmaink áthatolhatatlan hegyoromnak tűnnek, és egyre fogy az erőnk..., amikor egyszerűen nem tudjuk, mit tegyünk, vagy hogyan éljük túl..., amikor imáink gyengének és hatástalannak tűnnek, akkor van a legközelebb hozzánk Isten. Ezért soha ne adjuk fel az imádkozást. Ellen White írta: „Hozzátok a gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat és mindazt, ami nyom és kínoz, Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt… Ő, aki a hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. Vigyétek hozzá mindazt, ami a szíveteket nyomja.” Édesanyánk 2019. március 14-én bekövetkezett halála után a bátyámmal elkezdtük előkészíteni szüleink házát eladásra. Sokat kínlódtunk, sok akadály állta utunkat. Ez így folytatódott egészen 2020. április 9-ig, amikor is bekövetkezett ez a halálos világjárvány, az egészségügyi rendszerek sorra összeomlottak, és ezrek maradtak munka nélkül. Ebben az időszakban a testvéremmel végre sikerült megszereznünk szüleink ingatlanjának hivatalos társtulajdonosi státuszát. Miközben takarítócéget kerestem, hogy eladás előtt még egyszer, utoljára kitakarítsák a házat, tanácsot kértem Istentől. Ő pedig imámra válaszul egy tökéletes takarító céget küldött, és mint később rádöbbentem, nekik is ugyanolyan nagy szükségük volt rám, mint nekem rájuk. A csapat vezetője elárulta, hogy nagyon aggódik, mert a Covid-19-járvány miatti lezárások óta nem volt munkájuk, ezért nem tudta a főnöknek fizetni a havi 350 dollárt, és nem tudta, hogy fogja átvészelni ezt az időszakot. Elszomorodtam, és közben azon gondolkodtam, milyen vigasztaló szavakkal enyhíthetném a szorongását. „Talán egy bőkezű borravaló segítene” – mondtam neki, majd megjegyezetem, hogy kint várakozom. Zuhogó esőben készülődtek hazafelé. Egy 50 dolláros borravalóra gondoltam a megszabott 450 dolláros díj felett, de Isten azt mondta, hogy 200 dollárt adjak. Amikor a nő ránézett a csekkre, nem hitt a szemének. Az öröm és a hála könnyei csorogtak le az arcán. Abban a felejthetetlen pillanatban mindketten részesültünk az áldások záporában. Isten világítótoronyként használt fel engem az ő életének sötétségében.

Cynthia Best-Goring