Megmaradni őbenne

„És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1János 4,16)

Ha Isten szeretet, és mi megmaradunk őbenne szeretetben, ez a szöveg nagyon komoly dolog lesz. Gondoljatok bele. János azt mondja, hogy aki megtapasztalta azt a fajta szeretetet, amelyről ő itt beszél, az Úr marad. Megmaradni az Ő szeretetében azt jelenti, hogy benne növekedünk. Íme, egy szemléltetés. Aggódtam. Az afrikai Női Missziós Konferencián felállított sátrak roskadásig voltak zsúfolva a világ minden tájáról érkező nőkkel, és sokféle fordításra volt szükség, de kevesen voltak, akik képesek lettek volna ennek a feladatnak az elvégzésére. Így imádkoztam: „Istenem, van itt valaki, aki segíteni tud, kérlek, küldd ide őt!” Távolabbról hallottam egy lágy, kedves hangot. Abba az irányba fordultam, és így szólt hozzám: „Raquel testvérnő, használj fel engem. Nem beszélem tökéletesen az angol nyelvet, de késztetést éreztem, hogy elfogadjam a kihívást.” Micsoda öröm! Aznap együtt szolgáltunk. Sok nő hallotta az üzenetet saját anyanyelvén. Ez az az erő, amelyet egyetlen nő Istennel együtt munkálkodva birtokolhat, az erő, mely nagy dolgokra képes. Később, a szobámba visszatérve visszagondoltam erre a fiatal lányra, aki ennyire telve volt Szentlélekkel és Isten szeretetével. János szavai jutottak eszembe: „Aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” Ez a szeretet késztet képességeinken felüli teljesítményre. Szeretet, amely a szükségletek előrelátásához vezet. Szeretet, mely erőt ad a szolgálatra hiányosságaink és korlátaink ellenére. Ez a szeretet késztet válaszolni Isten hívására, hogy másokat szolgáljunk. Ebben a fejezetben János segít megérteni ezt a szeretetet. Először is felfedezzük, hogy Isten Fia meghalt bűneinkért, mert az Úr még előtte szeretett minket (1János 4,10–19). Másodsorban a menny szeretete képessé tesz minket is szeretni (11–12. vers). Harmadsorban Isten szeretete tökéletesedik bennünk, és bizalommal tölt el (17. vers). Negyedszer amikor ismerjük az Atya szeretetét, nem félünk, mert a szeretet kiűzi a félelmet (18. vers). Végül pedig aki szereti az Urat, az embertársait is szereti (21. vers). Megöleltem ezt a fiatal nőt a kongresszus utolsó napján, és azt mondtam neki: „Megmutattad, mit jelent szeretni másokat.” Mosolyogva válaszolt: „Nem, Raquel testvérnő. Isten mutatta meg az Ő szeretetét általam.” Hazament Togóba, de odaadó szolgálata és szeretete itt maradt. Ma reggel így imádkozom: „Uram, küldj ma valakit, akit szerethetek.” És Ő megteszi.

Raquel Queiros da Costa Arrais