Ajándék baba

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jeremiás 29,11)

Nagyon boldog voltam, mikor megszületett a harmadik babám. Eltöltött az elégedettség érzése, és úgy gondoltam, most lett teljessé a családunk. Két csintalan kisfi ú és egy csodálatos kislány, nem is kívánhattam volna ennél többet. Hogy kislányom tizenhat hónapos volt, újra teherbe estem. A terhesség kilenc hónapja nem volt könnyű számomra. Teljesen kimerítettek a terhesség és szoptatás egymást követő évei. A korábbi várandósság élményei is nagyon élénken éltek még az emlékezetemben. Ideges voltam, és aggódtam, hogy esetleg valami szövődmény adódik szülés közben, vagy a baba valamilyen rendellenességgel születik. Gyakran azzal nyugtattam magam, hogy Isten vigyázott rám az előző három alkalommal, és hiszem, hogy célja van ezzel a terhességemmel. Már eltelt egy hét a szülés kiírt időpontjától, és beindult a folyamat. Azonnal felismertem, hogy nagyon felgyorsultak a dolgok, ezért berohantunk a kórházba. Amikor a bába megvizsgált, elkomorodott, szólt a nővéreknek, hogy készítsék elő az oxigént, a férjemnek, hogy húzzon kesztyűt, és készüljön az események felgyorsulására. Megkérdeztem, mi történik. A bába nyugodtan válaszolt: „Érzem a köldökzsinórt, ami azt jelenti, hogy szülés közben előreeshet, és elzárhatja a baba oxigénellátását.” Ez nem volt jó hír. Mivel én magam is gyermekorvos vagyok, teljes mértékben megértettem, mit jelent, és milyen következményekkel járhat, így elképzeltem a legrosszabbat. Egy pillanatra megrémültem, majd eszembe jutottak Máté 6,27 szavai: „Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?” Imádkoztam, majd megnyugodtam, és Isten kezébe helyeztem az ügyet. Atyám, legyen meg a te akaratod. Kevesebb mint egy óra alatt erőteljes sírás töltötte be a szobát. Hálát adtam Istennek, ahogy megláttam kisbabámat, aki gyönyörű rózsaszín bőrű és mozgékony volt. Isten még egy kislánnyal megajándékozott. Amikor ezeket a sorokat írom, ajándék babánk már négyéves. Ahányszor ránézek, rádöbbenek, hogy családunk nem lett volna teljes nélküle. Drága testvéreim Krisztusban, Isten mindig válaszol az imánkra. Neki tökéletes terve van számunkra. Mindig számíthatunk rá, aki olyan békével tölt el, amely minden emberi elképzelést felülmúl. Örüljünk hát mindig a jelenlétének.

Lulu Chirande