A dolgok rendje

„Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.” (Zsoltárok 63,3)

Időnként úgy gondoltam, hogy nagyon felelősségteljes édesanya vagyok, nem tudva, hogy az apa felelőssége is az enyém volt, amikor szükség volt betöltenem az űrt gyerekeim életében, hogy kiegyensúlyozott felnőtteket neveljek belőlük. Azért mondom ezt, mert sokkal több időt töltöttem velük, mint az apjuk. Nagyon kihívónak tartom Ikábód bibliai történetét. Tudom, hogy az élet törékeny, és csak imával rendezhetjük megfelelően a dolgokat. Isten dicsősége eltávozhat tőlem, ha nem vagyok fi gyelmes a gyereknevelésben vagy más döntésekben. A bibliai történetben Fineásnak, Éli engedetlen fi ának a felesége terhes volt. Éli a silói templomban szolgált, ahol a frigyláda is volt. Éli soha nem dorgálta meg komolyan a fi ait (lásd: 1Sámuel 2,22–25). Sajnáltos módon a fi úk nem fi gyeltek apjuk tanácsaira, és nem követték utasításait. Amikor a fi liszteusok legyőzték Izraelt egy harcban, a nép vénei kérték, hogy a frigyládát vigyék a silói szentélyből a katonai táborba, azt remélve, hogy jelenléte biztosítja számukra a győzelmet. Fineás felesége tudta, hogy férje és sógora, Hofni elindult a ládával. Úgy tűnik, azt is tudta, hogy ez nem egyezett meg Isten akaratával a frigyláda és az Ő nevének tiszteletével kapcsolatban, mert Ő a kerubok között lakik (1Sámuel 4,4). Az asszony nemsokára megtudta, hogy Izrael végleges vereséget szenvedett az ellenségtől. Mi több, a frigyládát is elvették, és férje, Fineás meghalt. Sőt, amikor a Silóban várakozó idős Élihez eljutott fi a halálhíre és a frigyláda elvesztése, hanyatt esett, kitörte a nyakát, és ő is meghalt. Ennek a többszörös veszteségnek a híre, kezdve a frigyláda elvesztésével, annyira felkavarta az állapotos asszonyt, hogy a szülés megindult, és kisfi a született (19. vers), de nem az apjáról nevezte el, hanem az Ikábód nevet adta neki, ami azt jelenti: „Odavan Izrael dicsősége.” (22. vers) Adja az Úr, hogy szülőként ugyanolyan Isten iránti tiszteletben éljük a mindenapjainkat, mint Ikábód anyja, és hitben minden percünket az Ő jelenlétének dicsőségében töltsük.

Pauline Gesare Okemwa