Ne öregedjünk meg

„Házakat építenek, és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak, és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjon benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezük munkáját elhasználják választottaim.” (Ézsaiás 65,21–22)

Anyósom temetése után a családom még egyszer meg akarta látogatni azt a missouri tanyát, amely olyan nagy mértékben befolyásolta életünket az elmúlt években. A régi tyúkról nemcsak a pelyhes kiscsibék emlékét őrizte, hanem a régi, kiselejtezett munkaeszközöket is ott tartották. A kincsek között volt két Ford T autókerék is. Az ódon tanyaház látványa rengeteg emléket elevenített fel, de ezek sajnos nem tudják fenntartani a régi, roskadozó épületet. Nemrég a családtagok lefestették és kijavították a ház falát, kicseréltek néhány ablakot, kerítést és tartógerendát. A padló is javításra szorult, mivel a ház nem rendelkezett megfelelő alappal. A cél az volt, hogy lakhatónak tartsuk a házat, ameddig mamának szüksége van rá. Ezt a célt sikerült elérnünk, mert egészen addig ott lakott, míg egészségi állapota miatt gondozóotthonba nem kellett költöznie. A családi tanya azonban nem csak épületekből állt. Volt ott minden, ami ott nőtt és termett. A több hektáros szójababültetvény termése lényeges volt a család megélhetése szempontjából, ugyanúgy, mint a kiterjedt kaszálók. Az udvaron álló évszázados tölgyekről több talicskányi makkot szedtünk össze, és ugyancsak ezek szolgáltatták a hűsítő árnyékot a szombat délutáni pihenőkön. Minden nyáron tengernyi rózsa nyílt a hátsó kertben, és a régi autógumikban tulipánok pompáztak. A ház előtti felhajtó mellett orgonafák illatoztak, melyeket később sajnos ki kellett vágni, mert nem fért el mellettük a kombájn. A temetés utáni látogatás az emlékezés ideje volt. A lányunk szeretett volna valami élő emléket. Éppen semminek nem volt virágzási ideje a ház körül, mivel egy idő óta lakatlan volt, csak egy lila íriszt talált a hátsó udvaron. Keresett egy ásót, és gyökerestül kiemelte a földből. Most már Oregonban virágzik. Ma már az épületek romokban állnak. A fák gyakran túlélik a mellettük levő házakat, de végül ezek is ledőlnek. Jézus olyan lakhelyeket készített számunkra, melyek soha nem dőlnek össze. Megígérte, hogy eszünk az élet fájának gyümölcséből, és soha nem öregszünk meg. Jöjj hamar, Uram, Jézus!

Barbara Huff