Éljünk hit által

„Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. És felelt nékem az Úr, és mondta: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet, és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el! Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.” (Habakuk 2,1–4)

Legjobb barátom, Yvonne rövid kiküldetésre ment Kaliforniába, ahol élvezte a csodálatos időjárást és a kórházi környezetet, ahol dolgozik. A születésnapja reggelén, szombaton napfényes, csodálatos időre virradt. Elment a gyülekezetbe, de nagyon magányosnak érezte magát, habár az istentisztelet valódi áldás volt. Amint kilépett az imaház kapuján, azon tűnődött, hogy hol van jelen Isten az ő magányában. Ahogy egyedül állt, fájó szívvel, egy autó állt meg mellette, melyben két hölgy ült a gyülekezetből. Egyikük bemutatkozott neki, és megkérdezte, honnan érkezett a városukba. Yvonne elmondta, hogy Orlandóból. „Akkor csatlakozol hozzánk egy kellemes szombati ebédre?” Mivel nem ismerte őket, eleinte tétovázott, de végül elfogadta a meghívást. Az úton megosztott néhány dolgot magáról, valamint hogy épp aznap van a születésnapja. A hölgy házánál Yvonne más gyülekezeti tagokkal is találkozott. Az ebéd csodálatos volt, és mindenki nagyon kedvesen viselkedett. Yvonne elcsodálkozva tudta meg, hogy pontosan az ő születésnapját ünneplik. Egy szülinapi tortát és ajándékot is kapott, még „Éljen sokáig!”-ot is énekeltek neki. Valóban áldottnak érezte magát, mert számára teljesen idegen emberek megünnepelték vele a születésnapját. Isten már mindent eltervezett, amikor úgy tűnt, hogy nem is foglalkozik az ő magányával. Testvéreim, a menny foglalkozik velünk, gondoskodik rólünk, és ismeri a szükségleteinket. Előfordul, hogy egyedül érezzük magunkat a kérdéseinkkel: Isten, hol vagy? Miért vagyok egyedül? Mikor kapom meg azt az állást, amire olyan nagy szükségem van? Mikor adják át gyermekeim neked a szívüket? Ilyenkor bíznunk kell az Ő csodálatos ígéreteiben, és hitben elfogadnunk, hogy Ő az akarata szerint válaszol az imáinkra, nem szükséges minden kérdést magunkban elraktároznunk, mert Istennek van válasza szívünk minden miértjére, és Ő megadja azt az Ő időzítése szerint, mert szeret minket. Azt szeretné, ha dicsőítenénk a nevét, és hálát adnánk neki, különösen akkor, amikor úgy tűnik, hogy nem válaszol. Azt szeretné, ha hálásak lennénk önmagáért, és nem csak azért, amit megtehet értünk.

Jannett Maurine Myrie