A mozgás áldása

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.” (Jeremiás 29,11)

Keresztény életutunkon vannak olyan sorsdöntő fordulatok, amelyek emlékeztetnek Isten szeretetére és örök jelenlétére életünkben. Egyesek ezek közül anynyira váratlanul jelennek meg, hogy sokszor egy kívülálló kell, hogy rávilágítson a pillanatnyi áldásra. A mai reggel egyedül talált egy új városban, egy új lakásban, egy hét távolságra egy új, kórházi lelkészi állástól, többszáz kilométerre családomtól. Miközben a dobozokat csomagoltam ki, eszembe jutott, mennyire megváltozott az élet néhány hónap leforgása alatt. Senki nem tudta előre, milyen hatással lesz a Covid-19 az emberek, a közösségek életére, milyen változásokat hoz a kórházi ellátásba. Később kimentem felfedezni a környéket, és elsétáltam a néhány háztömbnyire levő kórházig, ahol dolgozni fogok. Jólesik a séta pakolás közben. Vannak azonban törékeny dolgok, amelyeknek nem tesz jót a mozgás. Miért érzem magam én is ennyire törékenynek? Az első útkereszteződést elhagyva a bejáratnál vártam, hogy zöldre váltson a lámpa, de az nem működött. Fejemet ingatva elhatároztam, hogy később visszajövök. Valóban megtettem, és egy adott pillanatban megláttam magam mögött egy hölgyet kórházi öltözékben. Nem emlékszem a nevére, de elmagyarázta, hogyan működnek itt a dolgok: „Nemsokára megjelenik egy rendőr, aki irányítja a forgalmat – mondta mosolyogva. – Te vagy az új kórházi lelkész? Már régóta kíváncsi voltam, hogy miért választottad Los Angelest.” Elmondtam neki a történetemet. Meghallgatta, majd így válaszolt: „Isten időzítése csodálatos! Te kerestél egy ilyen munkát, elkezdődött egy világjárvány, a munkahelyek elosztása megváltozott, megkaptad az állást, az Úr meg pontosan ide vezetett, ahol a legnagyobb szükség van rád. Csak Isten tervezhette ezt így.” Pontosan erről van szó. A mozgás áldása, a pillanat értéke. Egy sorsdöntő fordulat keresztény életutamon, amikor nyilvánvalóvá vált számomra a menny szeretete. Isten tanúja volt mindannak, ami engem ide vezetett, és mindent Ő irányított. Mennyei Atyám, amikor egydül és törékenynek érezzük magunkat, ne engedd elfeledni, hogy te irányítod az életünk. Ezek a pillanatok értékes áldások számunkra, melyeket egyénileg, minden részletében, nagy szeretettel dolgoztál ki.

Dixil Lisbeth Rodríguez