Engedd el, és lépj tovább!

„Mondta néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.” (Máté 18,22)

A megbocsátás legnagyobb megnyilvánulása Jézus kereszthalála volt, ami által elvette bűneinket, és örök élettel ajándékozott meg. A megbocsátás Krisztusról szól. Azért, hogy Ő megbocsásson nekünk, meg kell vallanunk egymásnak a bűneinket, bocsássunk meg egymásnak, és kérjük az Ő megbocsátását. A Biblia így szól hozzánk: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.” (Efézus 4,26) Sokan sírig tartó haragot táplálnak a szívükben, de ha megkérdezed tőlük, hogy miért is haragszanak tulajdonképpen, már nem emlékeznek. Vannak, akik egyszerűen megszokásból vagy ok nélkül tartanak haragot. Nem könnyű dolog a megbocsátás. Vannak, akik már évek óta nem beszéltek családtagjaikkal vagy barátaikkal. Én azt mondom: „Engedd el, és lépj tovább!” Nem tudunk értelmes kapcsolatot fenntartani Istennel vagy egymással, ha szívünkben tápláljuk a haragot, a gyűlöletet, a keserűséget. Az Úr így nem gyógyíthat meg vagy bocsáthat meg nekünk. Máskülön nem a mi dolgunk megítélni másokat. Számos olyan incidens volt az én életemben is, amelyért nagyon komolyan kellett imádkoznom és kérnem Isten megbocsátását, gyógyítását. Minden alkalommal, amikor megláttam azt a személyt, aki hamisan vádolt, egyszerűen átmentem a másik oldalra, hogy elkerüljem a vele való talákozást. Egy másik eset az édesanyám ingatlanjának elosztásáról szólt köztem és a testvérem között az ő halála után. A testvérem tudta, mi módon szerette volna édesanyám elosztani birtokát és vagyonát köztünk, gyerekek között. Mégis, mivel hozzáférése volt az okmányokhoz, az ügyvédje segítségével kisemmiztek minket. Először haragudtam, sértettnek, szomorúnak éreztem magam, de miután az Úr elé vittem az ügyet, elkezdtem keresni a megbocsátás alkalmát saját magam számára és vele szemben is. Tudom, hogy egy nap neki is felelnie kell a menny előtt a cselekedeteiért. Nem szeretném ezt magamban hordozni életem hátralevő részében. Ha nem kértem volna a megbocsátást, Isten nem is adhatta volna meg nekem. Egy hatalmas megbocsátásnak voltam tanúja 2019-ben, amikor egy volt rendőr ügyét tárgyalták, aki lelőtte a szomszédját. A tárgyalás végén az áldozat testvére szót kért. Elmondta, hogy megbocsát az illetőnek, amiért lelőtte testvérét. Bemutatta Krisztust, a kegyelmet, és megölelte a gyilkost. Azt tette, amit Jézus mindannyiunktól elvár. Voltak, akik kritizálták, elítélték ezért, de én biztos vagyok benne, hogy békességet és megelégedést talált szívében, amit Isten mindannyiunknak megad. „Megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.” (Lukács 6,37)

Camilla E. Cassell