2022. november 5., szombat
Neveld a gyereket
„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Példabeszédek 22,6)
A szüleim kilencéves koromban csatlakoztak az egyházhoz. Az évek során rengeteg tapasztalatot szereztek a másokért végzett szolgálatban. Édesapám, id. Noel Jumpp már középiskolás korom óta laikus evangélistaként tevékenykedett. Gyerekkorunkból számos emlékünk maradt az evangelizációs sorozatokról. Édesanyám, Marilyn volt a „vetítője”, és még most is ő az. Ő a felelős a prédikációkon kivetített anyagért. Édesapám nagyon odaadó szónok. Mi négy lánytestvéremmel együtt gyakran éneklünk, vagy egyszerűen csak jelenlétünkkel támogatjuk őket. Mindig én voltam az ő éneklő evangélistája. Családunk őszinte örömmel utazott új helyekre, és találkozott különböző emberekkel. Tudom, hogy a családban szerzett emlékek ma is élénken élnek bennem, és segítenek hitünk megerősítésében és a gyülekezeti életben. Biztos vagyok benne, hogy mindez hozzájárult ahhoz, hogy megmaradjunk az egyházban. Családként nagyon sok más dolgot is végeztünk együtt, melyek az évek során erősítették a családi kötelékeket. Egyik kedvenc emlékem, amikor édesapám péntek esténként kivitt minket a tengerpartra, és ott tartottuk meg a szombatkezdési áhítatot. A jamaikai naplementék lélegzetelállítóan szépek és látványosak. A parthoz csapódó hullámok hangja annyira megnyugtató. Az egyik dolog, amit akkor megtanultam, és azóta is tudok, a segíteni akarás vagy a hozzájárulási szándék fontossága személyes felemelkedésünkben. Ahányszor felkértek, hogy énekeljek, vagy elmondjam a gyerektörténetet a gyülekezetben, mindig igent mondtam. Ezt a jellemtulajdonságomat a mai napig megőriztem. Most is, mikor felkérnek énekelni, először mindig igent mondok. Nehezen utasítom vissza a megkereséseket, mert mindig annyira segítőkész voltam. Azt is felfedeztem, hogy a vendégszeretet ajándékával rendelkezem, melynek nagyon örülök. Szeretek új emberekkel találkozni. Szeretem fogadni őket otthonomban, és szeretem, ha jól érzik magukat nálam. És természetesen szeretek ízletes ételeket főzni. Azok az első évek szüleim irányítása alatt nagyon sokat számítottak, és nagyon fontosak voltak. Hálás vagyok az Úrnak szüleimért, akik hűségesen neveltek engem és testvéreimet, és akik mindig a jó úthoz irányítottak. Soha nem szeretnék ettől eltávolodni.
Noella (Jumpp) Baird