Nincs több fekete vászon

„Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.” (1Királyok 17,14)

Éppen a varrógépen varrtam, amikor barátnőm, Angie nekem szegezte a kérdést: „Miért nem varrsz néhány maszkot?” „Ez jó ötletnek tűnik” – válaszoltam. Ez a COVID-19 világjárvány időszakában volt. Sok embert ismertem, akinek szüksége volt maszkra, különösen hogy lányom és nevelt lányom is nővérként dolgozik a kórházban. Letöltöttünk a világhálóról egy maszk sablont. A négy réteg egyike fekete vászon kellett legyen. Legnagyobb meglepetésemre az anyagos polcomon találtunk egy egész tekercs fekete vásznat, amelyet még addig soha nem használtam. A lányom segítségével elkezdtünk maszkokat gyártani. Ő kivágta a mintát, én összevarrtam. Miután már kb. 200 maszkot varrtunk, elfogyott a fekete vászon. Végignéztem a polcot, és csodák csodájára még találtam egy tekercset. Amikor ez is elfogyott, a barátnőmmel megpróbáltunk rendelni még az internetről, de nem jártunk sikerrel. Déli 12 órakor kezdtem imádkozni: „Uram, mit tegyek?” Újra végigböngésztem az egész polcot, és még találtam egy kevés anyagot. „Nézd, ez egy valóságos csoda!” – mutattam izgatottan a férjemnek. Amikor megkérdezte, hogy tényleg azt hiszem-e, hogy Isten tett egy csodát csak értem, így válaszoltam: „Miért ne? Megtette Illésért és a sareptai özvegyért, amikor megáldotta őket el nem fogyó liszttel és olajjal, ameddig elérkezettnek nem látta az időt, hogy újra esőt adjon a földre.” Folytattam tehát a maszk varrást, ameddig újra el nem fogyott a fekete vászon. Ahogy lassan a polc felé mentem, magamban imádkoztam: Uram, tudom, hogy a férjem nem hiszi el, hogy ezt tetted értem, de szükségem van még fekete vászonra – újra. Ránéztem a polcra, és azonnal észrevettem valami feketét, Igen! Még több fekete vászon volt ott! Lelkesedésemben futva mentem fel a lépcsőkön, hogy elújsá goljam a férjemnek. „Nézd! Isten újra megtette, csak értem.” Újra megtörtént, hogy fekete vásznat találtam a polcon. Tovább varrtam, ameddig újra fogyni nem kezdett a fekete anyag. Most pedig mit tegyek? És akkor kopogtak a bejárati ajtón. A postás jött egy csomaggal. Legnagyobb meglepetésemre fekete vászon volt, amit a lányom rendelt nekem. Egy csoda! Isten most is tesz csodákat, különösen a szükség idején.

Charlotte Williams