Isten odatett egy vesszőt

„Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsoltár 34:20)

Tizenhárom éves koromban elvesztettem az édesanyámat. A világ legtehetségesebb szerzői sem tudták volna szavakban megfogalmazni, mit éreztem aznap. Visszaemlékszem, arra gondoltam, hogy soha többé nem állok lábra ebből az állapotból. Akkor az édesanyám volt az egyedüli szülőm, akit ismertem. Édesapám nem élt velünk, nem ismertem, ezért anya halála azt jelentette, hogy árván maradtam. Ezután édesanyám családjánál nevelkedtem, és csodálatos munkát végeztek, de mégis magányosnak éreztem magam. Sokszor hallottam, hogy ez is elmúlik egyszer. Hányszor hallottátok ti is ezt a mondatot egy-egy tragkikus helyzetben. Ez valamiféle közhellyé vált, amellyel az emberek vigasztalni próbáltak. Nekem azonban semmit nem jelentett, mert minél több év telt el, annál magányosabbnak éreztem magam. Végül elszakadtam Istentől. Egyik este a szobámban ültem, és sajnáltam magam, amikor megjelent egy üzenet a telefonomon egy régi osztálytársamtól és barátomtól. Bátorított, hogy olvassam Eszter könyvét, mert a története rám emlékeztette. Eszter árva volt, mindkét szülőjét elvesztette, és egy idős nagybácsival lakott. Súlyos teher egy gyereknek. Eszter története azonban itt nem ér véget. Tulajdonképpen Isten választotta ki Esztert Perzsia királynéjává, és használta fel rokonával együtt, hogy megmentse száműzött népe életét, a zsidókat, akik akkor abban az országban éltek. Testvéreim, tudom, hogy az „Ez is elmúlik egyszer” – mondat nem bír nagy jelentőséggel, de higgyétek el, hogy a sírás sem tart egész éjjel. Elmúlik. A reggel pedig valóságos örömöt hoz (lásd: Zsoltárok 30,5). Eszter történetéhez hason lóan az enyém sem szívfájdalommal és szomorúsággal végződött. Isten az evangelizálás és vezetés képességével ajándékozott meg. Felhasznál, hogy hirdessem az evangéliumot az elveszetteknek, hogy vigaszra leljenek bizonyságtételem által, és közelebb kerüljenek hozzá. Ezért bizonyosságom van affelől, hogy a ti viharotok is lecsendesül. Istennek nagy terve van veletek, ahogy Eszter királynéval, és velem is volt. Tehát testvéreim, ne tegyetek pontot oda, ahova Isten vesszőt írt. Ne felejtsétek el, hogy Ő a mi hitünk Szerzője és Bevégzője, és Ő él, hogy mindezt megtegye értünk. Engedjétek, hogy Isten írja meg történeteteket, és nézzétek, hogyan alakítja bizonyságtevéssé próbátokat.

MCKella O. Wiggins