Mindig felismerjük az imáinkra kapott válaszokat?

„Most azért add nékem ezt a hegyet, amelyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, amint megmondotta az Úr.” (Józsué 14,12)

Egy forró nyári napon, miközben a munkahelyi parkolóból elindultam klienseket látogatni, így imádkoztam: „Kérlek, Uram, add, hogy amikor visszajövök találjak parkolóhelyet a földszinten.” Azt is reméltem, hogy olyan hely lesz, ahova könnyen be tudok állni. Ha a parkolóház legfelső emeletén kell hagynom az autót, akkor nem lesz fölötte tető, és nekem az ebédszünetben vásárolt zöldségeket a nap végéig az autóban kell hagynom. Így, munka után sokkal hamarabb hazaérnék. A földszinti parkolóban sokkal hűvösebb volt, mint fenn, ott nem ment volna tönkre a bevásárlásom. Ugyanakkor, a háttal parkolásnak nem vagyok mestere. Bárhova megyek, megpróbálok olyan parkolóhelyeket keresni ahova könnyen beállok, és majd könnyen elindulok. Ha mégis muszáj tolatnom, olyan helyen próbálkozom, ahol nincs parkolva a hátam mögé más autó. Akkor is nagyon feszültté válok, ha megpróbálok háttal beállni egy parkolóba és megjelenik egy másik autó. Mennyire szeretném, ha tudnék háttal parkolni. Visszatérésemkor behajtottam a parkolóházba, és tettem néhány kört, hogy megnézzem, szabadok-e a kedvenc helyeim. Mind foglalt volt. Elszomorodtam. Most munka után kell elmennem bevásárolni, és nagyon későre fogok hazaérni – gondoltam. Egyértelmű, hogy nem kaptam választ az imámra. Legnagyobb elképedésemre azonban hirtelen megláttam egy parkolóhelyet, egy leparkolt autó és egy oszlop között, amely nem a kedvenceim közé tartozott. Hűha! Ez a hely engem várt. Mégis választ kaptam az imámra. Ha ez az egyetlen szabad parkolóhely, akkor azt jelenti, hogy háttal kell parkolnom. Isten megtette az Ő részét, most nekem is meg kell tennem az enyémet. Egy másik autó is befordult, majd megállt. A sofőr türelmesen várt, ameddig megpróbáltam beparkolni. Néhány próbálkozás után sikerült is. Ez a tapasztalat értékes leckére tanított. Imádkoztam, de nem vettem észre azonnal a választ. Amikor imádkozunk, arra várunk, hogy minden erőfeszítés nélkül megkapjuk, amit kértünk? A bibliai Káleb, bár idős volt, hitte, hogy Isten minden akadály ellenére megsegíti megígért öröksége elnyerésében. Hasonlítsunk Kálebre, és ne felejtsük el, hogy az Úr velünk van. Segít megmászni a legnagyobb csúcsot is. Most arra kérem Istent, hogy nyissa meg szemem válaszai felismerésére.

Jenetta Barker