Bárhol vagyunk

„Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.” (Zsoltár 139,7. 10)

Ebben a világban megrohamoznak a kísértések, a kényszerű körülmények megpróbálják hitünket, gyengítik tűrőképességünket és megsiketítik fülünket Isten megváltó kegyelmének és erejének suttogására. A jelen kötelességei és próbái arra késztetnek, hogy az ellenség felé botladozzunk, aki mindig készen áll félrevezetni, és a kárunkat okozó döntésekbe taszítani. Napok, hónapok, sőt évek is eltelhetnek úgy, hogy nem döntöttük el, mit szeretnénk, ez idő alatt pedig egyre halkul Isten kérő szava. Végül teljes valónkon eluralkodik a kétségbeesés és a haszontalanság érzése. A bűn szorítása könyörtelen. Megvakulunk a hazafelé vezető úton, kiáltunk Istenhez, hogy vajon még mindig jelen van-e, készen arra, hogy megbocsásson és helyreállítson. Egy reggel, amikor kinyitottam a hűtőszekrényem fagyasztó részét, észrevettem, hogy a jégtárolóban levő jég messze felülmúlja befogadó képességét. A jégkockák egymáshoz fagytak, így nem tölthette be eredeti célját, használhatatlanná vált. Csak komoly erőfeszítések árán sikerült kiemelnem a tartót, majd kiürítenem tartalmát a konyhai mosogatókagylóba. Ami ezután történt, szemléltetése volt tulajdonképpen Isten kegyelmének és türelmének, mellyel folyamatosan keres bennünket, még akkor is, amikor úgy teszünk, hogy nem halljuk a hangját, és nem akarunk az Ő útján járni. Először megengedtem a forró vizet, amely egy helyen csinált utat magának, a jég többi része pedig ugyanolyan fagyos maradt, mint azelőtt. Ezután elkezdett recsegni-ropogni mindenhol, majd csend lett. Elámultam. Ez a jég túlságosan belefagyott önelégültségébe, hogy engedjen a forró víznek? Álljunk csak meg! A jégdarabok kezdtek lassan szétválni és arrébb csúszni. Tudjátok, az én figyelmes szemem sem vette észre, hogy a ráengedett forró víz minden irányban elkezdett csordogálni, majd a jég ellenállása engedett, és egészen megadta magát a forró víz előtt. Lelki értelemben ez az a pillanat, amely felszabadulást, megbocsátást hoz. Az élő víz folyama szabadon árad szét bennünk, megújítva az életet. Isten hallja segélykiáltásunkat, bárhol is vagyunk. Befed minket igazsága ruhájával, és befogad a mennyei otthonba.

Cynthia Best-Goring