Pénz a mennyből

„Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” (Sofoniás 3,17)

Van egy szokásom, melyet még gyerekkorom óta gyakorolok. Tulajdonképpen édesanyám mindig azt mondta, hogy valószínűleg nagypapámtól örökölhettem a hajlamot, mert ő is folyton ezt tette. A barátaim is tudják, hogy mindig öszszeszedem az aprópénzeket. Ha sétálni vagy vásárolni megyek, és meglátok pénzérméket a földön, mindig felveszem. Még nagyobb túrákon is megteszem, más országokban is, bárhol vagyok, mindig találok aprópénzt a földön. Az elmúlt évben több mint 68 dollárnyit találtam így az utcán. Gyerekkoromban ezzel pótoltam ki a zsebpénzemet. Gyűjtöttem már nemzetközi fejlesztési vállalatnak és gyülekezeti projektekre is. Amikor a gyülekezetünk felújította a társasági termet, az egyik gyerekcsoportban tanítottam, ahol elhelyeztünk egy perselyt, ahova mindenki bedobhatta, amennyi pénzzel óhajtotta támogatni az építkezéseket. Jóás király történetéből vettük az ötletet 2Krón 24:8–18-ból. Mi, a tanítók azt szerettük volna ezzel elérni, hogy a gyerekek is érezzék, hogy hozzájárultak a gyülekezet jólétéhez. Azt is meg akartuk ezzel tanítani, hogy minden ajándék, nagy vagy kicsi, ugyanolyan értékes Isten előtt. Elmondtam azoknak a gyerekeknek, akiknek nem volt zsebpénzük, vagy nem tudták honnan gyűjtsenek pénzt adakozásra, hogy keressék a lehullott aprópénzt. Ugyanakkor én is bevittem a talált aprót. Amellett, hogy a földön talált apró „ingyen pénz”, szeretem Isten apró ajándékainak tekinteni ezt a pénzt. Időnként, amikor elcsüggedek, ezek a reménység üzenetei a mennyei Atyától, melyek emlékeztetnek, hogy Ő mindig velem van. Amikor aggódok valamiért, Ő ezt a pénzt használja fel, hogy emlékeztessen vezetésére. Amikor boldog vagyok, arra emlékeztetnek, hogy Isten jó, és velem együtt örül. Isten nagyon sokféle módon mutatja ki irántunk érzett szeretetét és gondviselését. Keressük ezeket ma! Gyűjtsük össze, majd osszuk meg történetüket másokkal is, ezzel bátorítva őket.

Julie Bocock-Bliss