A biztonság az Úrtól van

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65,24)

Ameddig aludtunk, puha hótakaró fedte be a tájat. A férjem, Norman azzal ébresztett fel, hogy nem hiszi, hogy ma elmehetek önkénteskedni a kórházba. Én azonban hálás voltam, amikor annyira letakarították az utat, hogy elindulhattam. Közben a lelkész telefonált Norman-nek, és megkérdezte, tudna-e segíteni havat lapátolni a gyülekezet parkolójában. Norman készségesen megígérte, hogy később odamegy. Mielőtt elindultam, megkért, hogy amikor végzek, azonnal siessek haza, mert később csúszós lehet az út. A kórházig és vissza vezető út eseménytelen volt. Azonban amikor az otthonunk felé közeledtem, elkezdtem Normanért aggódni. Vettem neki vacsorát, és rátértem a gyülekezet felé vezető útra. Az autóm azonban nemsokára elkezdett oldalra csúszni, és nem tudtam tovább haladni, kiszálltam, és gyalog próbáltam folytatni az utat, de nemsokára felfedeztem, hogy egybefüggő jégtakarón állok. Visszatértem az autóm biztonságába, és a szememmel keresni kezdtem Norman traktorját. Ó, jaj! Bajban vagyok. Megpróbálom felhívni. Valóban megpróbáltam, de nagyon gyenge volt a térerő. „Ó, Uram, segítségre van szükségem. Kérlek, mutasd meg, mit tegyek” – imádkoztam hangosan. Újra elindultam az imaház irányába, mert tudtam a kódot, amivel bejuthatok az épületbe, de nemsokára a nedves hóban találtam magam. „Jézusom, kérlek, segíts!” – sóhajtottam. Ekkor megláttam a traktor fényszóróit, és hevesen integetni kezdtem. Norman megállt és megkérdezte: „Mit keresel te itt?” Felemeltem a kissé megviselt Taco Bell-es zacskót, és elhaló hangon válaszoltam: „Hoztam neked vacsorát.” Norman gyengéden besegített az imaház termébe. Látta, hogy az autóm jégen áll, ezért otthagytuk, és az ő kisteherautójával mentünk haza. „Komoly bajba kerülhettél volna.” „De vacsorát akartam hozni neked” – mosolyogtam édesen. Válaszom akkor nagyon ostobának tűnt. Ahogy visszagondolok akkori döntésemre, rádöbbenek, hogy nem rossz, hanem egyenesen ostoba volt az adott időjárási viszonyok között. A Norman iránt érzett aggodalmam és szeretetem veszélyeztette saját biztonságomat. Meggondolatlan lépésem ellenére azonban Isten válaszolt segélykérésemre, és megszabadított azon a hideg estén, az imaházba vezető út veszélyesen csúszós dombján. Nagyon boldog vagyok, hogy imáink mindenféle időjárási viszonyok között meghallgattatnak és válaszra lelnek. Ti nem?

Rose Neff Sikora