Pálmafa

„És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket.” (János 20,22)

Már hónapok óta szenvedtem egy érbetegségben. Az orvosok állították, hogy meggyógyógyulok, de nem azonnal, mert az ilyen betegségekből való felépülés hosszú folyamat, és egészen addig nagy fájdalommal és szenvedéssel jár. Napokat töltöttem otthon, távol addigi aktív életmódomtól. Lassítanom kellett, és várni a gyógyulást. Ez a folyamat pedig lehetőséget teremtett nemcsak a fi zikai felépülésre, hanem elmém és lelkem megújulására is. Elmélkedtem Isten szeretetéről és kegyelméről, ugyanakkor naponta imádkoztam a teljes gyógyulásért. Ez idő alatt az egyik barátom elvitt egy rövid kirándulásra, hogy kissé változtassak a helyszínen, és felfrissüljek. Egy régi városba mentünk a tenger mellé, ahol nyugodtan sétálgattunk, nézelődtünk, és csodáltuk az egykori történelmi város romjait, valamint gyönyörködtünk a kézműves termékekben. Egy idő után elfáradtam, és hálásan ültem le egy hatalmas pálmafa alá kitett padra. Ágai magasra és messzire nyúltak, készen arra, hogy árnyékot és menedéket nyújtsanak annak, aki alá telepedik. Ahogy ott üldögéltem, egy addig soha nem tapasztalt kellemes fuvallat rázta meg a fa ágait, majd engem is körülvett hűs érintésével. Különleges volt. Felüdülve, megújulva éreztem magam. Az aznap szerzett emlékeim közül ez volt a legmaradandóbb. Amikor hazafelé indultunk, békességet éreztem a lelkemben, mintha Isten lehelete érintett volna ott, a fa alatt. Nem számít, mi mindenen megyünk keresztül, legyen az hasonló a tűzhöz, a viharhoz vagy az árvízhez, Isten mindig talál utat, hogy megérintse gyermekeit, vigasztalást és békességet adva. Jézus és tanítványai éppen átmentek a szenvedés és a bizonytalanság időszakán. A keresztrefeszítés után Krisztus követői a zsidóktól való félelmükben összegyűltek (Jn 20:19), és Ő tudta, hogy szükségük van megerősítésre és vigasztalásra, ezért megjelent körükben, és bátorította őket. Lehet, hogy Isten nem oltja el tüzünket, nem csitítja le a viharunkat, vagy nem akadályozza meg az árvizet, de megígérte, hogy mindezek közepette velünk lesz, bátorít, erősít, gyógyít és békességet ad. Csatlakozzatok ma hozzám, hogy vágyakozzunk, várakozzunk, majd megújuljunk az Ő érintésétől.

Elizabeth Ida Cain