Kirakós

„És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok. (…) Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!” (Ézsaiás 50,7. 10)

Amikor kicsik voltunk, nagyon szerettük a kirakósokat és az építő kockákat. Nagyon büszkék voltunk, amikor végül több napi vagy órányi kemény munka után befejeztük remekművünket. Ma, felnőttként, amikor valami küzdelmem van, gyakran eltűnődöm: Hogyan illeszkedik ez Isten kirakósába velem kapcsolatban? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi egy játék vagy szórakozás vagyunk Isten számára, de beilleszt eseményeket, helyeket és embereket életünkbe, hogy általuk segítse növekedésünket, előrehaladásunkat és gyógyulásunkat. Ilyenkor láthatjuk kegyelmét és áldását az életünkben. Nem érdemeljük meg szeretetét, de ennek ellenére ránk záporozza jóságát. Biztosan mondhatom, hogy ahogy visszatekintek, bár voltak negatív tapasztalataim, Isten jót és rosszat is megengedett az életemben, hogy megtanuljak belé kapaszkodni, vigyem a kereszthez a szívem, és átadjam életem tökéletes akaratának. Szeretem azt hinni, hogy Isten büszke minden előrelépésre, amit teszünk, és örülni fog annak, amikor a világ minden fájdalma és gonoszsága elmúlik. Akkor vele töltjük az örökkévalóságot, mint a Fia, Jézus Krisztus által alkotott és vérén megváltott tökéletes remekművek. Nem számít, hol vagyunk ma, vagy hol leszünk három év múlva, bízhatunk abban, hogy az élet kirakósának minden darabját Jézus illeszti a helyére, ha benne élünk. És bár nem rendelkezünk a doboz fedelével, hogy láthassuk, hogyan kell majd kinézni a kész mesterműnek, a Szentlélek velünk van, hogy irányítson és vigasztaljon. Akkor is bátorít, amikor csak a fájdalmat és a szorongást látjuk, vagy amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy mi szeretnénk, és az életünk egy hatalmas káosznak tűnik. Nyissuk meg ma szívünket Istennek. Az Ő útja mindig tökéletes. Ezért a következő alkalommal, amikor elcsüggedsz, jusson eszedbe: „Tudom, hogy ha az Úr nevében bízom, és rá támaszkodom, akkor nem szégyenülök meg.” A munka még nem fejeződött be. A Mester kezében vagyunk.

Yvita Antonette Villalona Bacchus