Elég erős a hited?

„Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?” (Márk 4,37–40)

Amikor a tanítványok rémülten felébresztették Jézust, aki átaludta az erős vihart, mely már-már süllyedéssel fenyegette csónakjukat, komoly gondjuk volt. A szél és a hullámok valóságosak és nagyon ijesztőek voltak. A víz, amely gyorsabban emelkedett a csónakban, mint ahogy ők merítették ki, szintén nagyon is valóságos volt. A legtöbbjük élete nagy részét a Galileai-tengeren töltötte halászként, és tudta, mi a különbség egy kis vihar és egy komoly zivatar között. Ez egy nagyon erős vihar volt, és megrémültek. A valós veszély ellenére azonban Jézus mélyen aludt. Hogyan tudott aludni ilyen zűrzavarban? Ami még megdöbbentőbb, hogy miután a tanítványok felébresztették Jézust, és Ő lecsendesítette a vihart, megdorgálta őket hitetlenségükért. Tessék? Ez veszélyes vihar volt, erős széllel, toronymagas hullámokkal, melyek megtöltötték a csónakot vízzel, és akár el is süllyedhetett volna. Jézus nem kérdőjelezte meg tanítványai tengerészeti ismereteit, és egyet értett azzal, hogy a helyzet komoly volt. Ezzel ellentétben azonban igenis megkérdőjelezte a hitüket. Meg kellett tanulniuk, ahogy nekünk is, hogy a hit soha nem függ a körülményektől. A hit elfogadja, amit Isten mondott, függetlenül attól, hogy állnak körülöttünk a dolgok. A hit elismeri, hogy Isten irányít, még a legvadabb viharban is. A hit tudja, hogy Isten mindenre képes. Amikor hitben járunk, nem félünk. „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsoltárok 118,6) A hit nem azt jelenti, hogy soha semmi rossz nem történhet, hanem azt, hogy Isten velünk van, és nem engedi, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amit nem tudna a javunkra és az Ő dicsőségére fordítani. Higgyünk. A szél és a hullámok ma is engedelmeskednek neki, és Ő ma is kijelenti: „Hallgass, némulj el!”

Beverley Martin