A késztetés

„És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok, ha jobbra és ha balra elhajoltok.” (Ézsaiás 30,21)

Egy tavaszi szombat reggel korán ébredtem. A nap besütött az ablakomon. Ez kellemes változás volt az elmúlt esős napok után. Ezen a szombaton nekem kellett énekelnem a gyülekezetben. A személyes reggeli áhítatom idején erős késztetést éreztem, hogy beüljek az autóba, és a gyülekezettel ellentétes irányban levő közeli városba menjek. Ez teljességgel értelmetlen. Miért menjek most egy másik városba, amikor el kellene készülnöm a gyülekezetbe? – gondoltam. De a reggelim elfogyasztása után is megmaradt a késztetés. Végül elhatároztam, hogy elindulok, hisz amúgy is jó idő van. Amint közeledtem a közeli kisváros felé, megláttam egy autót az út mellett. Amikor elmentem mellette, láttam, hogy két hölgy száll ki belőle, ezért megálltam. „Szükségetek van segítségre?” – kérdeztem. „Igen” – válaszolták. „Az autónk már az este lerobbant, és annyira késő volt, hogy az autóban aludtunk, és gondoltuk, majd reggel keresünk segítséget. Imádkoztunk, hogy az Úr őrizzen meg, és mutassa meg, hol találunk segítséget.” „Figyeljetek. Az én városomban van egy benzinkút, ahol szervíz is működik. Elvihetlek oda?” A hölgyek örömmel szálltak be. Elvittem őket a benzinkúthoz. A szerelő nemsokára elvontatta az autójukat a műhelybe, és elkezdte a munkát. Megmagyaráztam a hölgyeknek, hogy el kell mennem a gyülekezetbe, mert énekelnem kell az istentiszteleten. Megértették. Mire elköszöntem, már elkéstem a szombatiskolai program egy részéről. Miután énekeltem, visszamentem a benzinkúthoz, hogy megnézzem, hogy vannak új ismerőseim. A szerelő épp befejezte a munkát. Nagyon hálásak voltak, hogy megálltam segíteni. „Isten válaszolt imátokra. Boldog vagyok, hogy felhasznált áldássá a szükségetek idején” – válaszoltam. Drága Uram, segíts, hogy mindig engedjünk mennyei késztetésednek!

Christa White Schiffbauer