Medve-ölelés hadművelet

„Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.” (Lukács 12,12)

A Medve-ölelés Hadművelet keretén belül a kisebbik lányommal, Kristinnel az oroszországi Magadanba utaztunk 1992-ben. Ott A nagy küzdelem című könyvet osztogattuk egy egészség-expóra és evangélizációs sorozatra szóló meghívó kíséretében. Tolmácsok kísértek házról házra, és bár korábban elkezdtem tanulni oroszul, így sokkal magabiztosabbnak éreztem magam. Sokan nagyon nagyra értékelték a könyveket. Csodálkoztak, könnyek csorogtak le arcukon, amikor meglátták a borítón Jézus képét. Magukhoz szorították a könyveket, és barátságosan behívtak az otthonukba. A tengerparton a fi atal tolmácsommal elhatároztuk, hogy mivel már úgy érzem, egyedül is boldogulok, szétválunk, hogy nagyobb területet járhassunk be. Ahogy kiléptem az egyik házból, egy erősen alkoholszagú férfi val találtam szembe magam. Dühösen kiabált számomra ismeretlen szavakat, amelyek teljes bizonyossággal nem voltak benne a nyelvkönyvemben. Fenyegető mozdulatokat tett. Magamban csendben imádkoztam. Ekkor jelent meg a tolmácsom. Amikor meglátta és meghallgatta a férfi t, megmagyarázta, miért annyira dühös. A helyi vallási vezetők azt mondták az embereknek, hogy rossz dolgot művelünk, és a könyveinket el kell égetni. Abban a pillanatban, hiszem, hogy a Szentlélek szólt általam a férfi hez. Nyugodt hangon mondtam: „Isten mindannyiunkat megajándékozott csodálatos elmével, hogy gondolkodjunk, és felfedezzük az igazságokat. Soha ne bízzunk abban, amit más valaki igazságként jelent ki anélkül, hogy mi magunk utána ne néznénk.” A férfi teljes mértékben megnyugodott, bocsánatot kért, és kért egy könyvet. Amikor bementünk egy másik házba, a családfő elnézést kért, mert valaki döngette a kaput. Amikor visszatért, azt mondta, hogy az illető engem akar látni. Az előbbi dühös férfi volt. Annyira izgatott volt, de most már jó értelemben. Megállított egy mentőautót, és elújságolta a sofőrnek, mit fedezett fel. Most már a sofőr is kért egy ugyanolyan könyvet. Isten mindig jelen van, és bár láthatatlanul, de néz minket, és kész segíteni, amikor felismerjük szükségünket. Szentlelke szeretne felhasználni. Amikor akarjuk, a Szentlélek átveszi gondolatainkat és szavainkat. Soha nem felejtem el azt a hig gadtságot, amely elárasztott, amikor tulajdonképpen rémült kellett volna legyek, és azokat a békés szavakat amelyek lenyugtatták a gonosz lelket, amely eluralkodott azon a férfin. „Mert a Szentlélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.” (Lukács 12,12)

Sue Anderson