Kapcsolattartás

„Mi pedig, atyámfiai, amint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arcra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket.” (1Thesszalonika 2,17)

Fiatal lány koromban volt egy levelezőtársam. Nem emlékszem a nevére, de arra igen, hogy váltottunk jó néhány levelet. Egyszer küldött nekem egy aprócska kötött babát, amely még mindig megvan, de azt hiszem, egyetlen levelét sem tartottam meg. Amikor kicsit nagyobb lettem, a családom elköltözött a nagyszüleimtől, de nagymamám gyakran írt nekem levelet. Amikor egyetemre mentem, még mindig kaptam tőle és más családtagoktól is leveleket. Bár nagyon elfoglalt voltam, mindent megtettem, hogy kapcsolatban maradjak velük. A telefonálással jobban boldogultam. Miután elmentem otthonról, gyakran telefonáltam édesanyámnak. Emlékszem, hogy édesapám minden vasárnap reggel pontban nyolc órakor felhívott kamaszkorom óta és felnőtt éveimben is, késedelem nélkül. Amikor megjelent a Facebook, izgatottan vettem fel újra a kapcsolatot távolabbi rokonaimmal és régi iskolai barátokkal, volt osztálytársakkal. Sokkal könnyebb végigfutni a Facebookot, mint leülni, és hosszú leveleket írni valakinek. Ugyanakkor pedig kevésbé tolakodik be az illető életébe, mint egy telefonhívás. De még így is kapcsolatban maradtam. Napjainkban már számtalan módja van a kapcsolattartásnak. Gyakran írok üzenetet gyerekeimnek, részt veszek Zoom találkozókon, FaceTime-on beszélek édesapámmal, lányaimmal vagy unokáimmal. A jelen világjárvány idején nagyon örültem annak, hogy lelkész férjem meg tudta tartani istentiszteleteit, és azt élőben közvetítették tagjainknak és másoknak, így tartani tudtuk a kapcsolatot. Azonban ahogy öregszem, mind jobban rádöbbenek, hogy a legjobb kapcsolattartás a személyes együttlét. Ha szemtől szembe beszélek valakivel, látom az arckifejezését, megölelhetem. Ez a mi feladatunk. Ezért teremtett minket Isten. Megalkotta Ádámot és Évát, majd eljött, és velük töltötte a napot az Édenkertben. FaceTime, szöveges üzenetek, telefonhívások, levelek… mindez rendben van, de legjobb a jelenlét. Lelki életemet ugyanígy látom. A naplók, az imák, a bibliaolvasás csodálatos módja az Istennel való kapcsolat fenntartásának, de türelmetlenül várom a napot, amikor személyesen láthatom Őt, érezhetem ölelő karját, és hallhatom hangját: „Üdvözöllek, itthon!”

Kathy Pepper