Az állatok is tanítanak!

„Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.” (Jób 12,7)

Új családtag érkezett hozzánk, és Lily, a kutyánk volt a legboldogabb. Remegett az izgalomtól, amikor először meglátta a kis kerek gombócot, hím tengerimalacunkat. A hátsó hálószoba bizonyult a legbiztonságosabb helynek a tengerimalac számára, mert oda nem jártak be a macskáink. Vásároltunk egy nyúlketrecet, almot, szénát, ételt és jutalomfalatokat új kis kedvencünknek, amely egyébként a fi únké volt, ameddig be nem vonult a katonaságba. Nappal, amikor a macskák kint tanyáztak, lehoztuk a tengerimalac ketrecét a konyhába. Itt ismerkedett meg Lilyvel. Lily először annyira nyüszített és szűkölt, hogy már-már idegesítővé vált. Minél közelebb akart kerülni hozzá, de a ketrec ajtaját zárva tartottuk, mert biztosak akartunk lenni abban, hogy a kis szőrgombóc nem sérül meg a kutya lelkes barátkozásától. Ezután Lily elkezdte nyalni a kis állatot a ketrec rácsain keresztül, neki pedig tetszett a dolog. Ekkor kinyitottuk a ketrec ajtaját, és Lily bedugta a fejét, hogy barátkozzon a tengerimalaccal. Annyira aranyosak voltak. A kis állat csicsergő hangokat hallatott, és rágcsálta Lily fülét és nyak örvét. Élvezi a fgyelmet, melyet a kutyától kap. Időnként körbesétálja a ketrecet, de visszajön Lilyhez, a kutya pedig ilyenkor mindig eszeveszetten csóválja a farkát. Lily nagyon elfogadó más állatokkal, melyek egyáltalán nem hasonlítanak hozzá. Ő tizenkilenc kiló környékén van, míg egy tengerimalac nincs is egy kiló, de Lily mégis az első perctől kötődött hozzá, védelmezte. Ha a macskák bejönnek, tudják, hogy messzire el kell kerülniük a ketrecet. Ha nem teszik, Lily rájuk mordul és vicsorít. Ösztönösen tudja, hogy a tengerimalac védelemre szorul. A tengerimalac azonban nem figyel a veszélyre. Azt gondolnánk, hogy elszalad és bebújik kuckójába, hogy elrejtőzzön, de nem teszi, kint marad. Szerencsére Lily megengedi nekünk, hogy megsimogassuk a tengerimalacot, és gondoskodjunk róla, de mindig ő is odabújik, nehogy lemaradjon a simogatásról. Ha emberi lény lenne, biztosan jó keresztény lenne. Isten jól meghatározott céllal teremtette az állatokat. Tanulhatunk tőlük, ha időt szakítunk a megfigyelésükre. A mi állataink megtanítottak minket a barátság fontosságára, a hűségre és a kötődésre. Nem kerestünk kimondottan tengerimalacot házikedvencnek, és nem is tudtunk róla sok mindent, de nagyon örülünk, hogy most már a családunk része. Köszönjük, Urunk, a házikedvenceinket. Ők igazán tanítanak!

Rosemarie Clardy