Megelégedés

„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel.” (1Timóteus 6,6)

Gyerekkoromban nagyon szerettem a sátorozást. Kilenc éves koromban a szüleim vásároltak egy sátrat, hálózsákokat, matracokat, egy hordozható tűzhelyet, egy elemlámpát, kemping felszerelést és más szükséges dolgokat. Általában helyi kirándulásokat tettünk, de egyik nyáron öttagú családunk elutazott északi otthonunkból a Nyugati Partra. A Yellowstone Nemzeti Parkot (Wyoming) választották a szüleim az éjszakázásra. Amikor bementünk a park területére, és bejelentkeztünk, fi gyelmeztettek, hogy a táborhely közelében medvéket láttak. Milyen izgalmas! Amikor felállítottuk a sátrat, és mindent előkészítettünk az éjszakára, édesanyám nekifogott a vacsora elkészítésének. Édesapám, két bátyám és én elindultunk medvét keresi. Nem jártunk sikerrel. A kudarctól csalódottan tértünk vissza, és azt láttuk, hogy egy turistacsoport a mi sátorhelyünk felé mutogatva hangosan nevetgél. Nemsokára édesanyámat is felfedeztük a csoportban. Csak ekkor pillantottunk tábori asztalunk felé, ahol egy medve épp megpróbálta levenni egy fém doboz műanyag fedelét. Miután sikeresen kiette a tartalmát, távozott. A tömeg is szétszéledt, és mi nekiláttunk késői vacsoránknak. Láttuk tehát a medvét, de nem ott, ahol kerestük. Miközben mi máshol bolyongtunk, a medve a saját sátrunkhoz jött, bizonyítva, hogy amit sokszor máshol keresünk, pont előttünk van. A boldogság abból származik, hogy elégedettek vagyunk azzal, amivel rendelkezünk. Hallottátok már, hogy emberek panaszkodtak bizonyos szükségleteikről, vagy hogy mások élete könnyebb, míg az övéké nehéz és rögös? Lehet, hogy az élő víz forrása pont a lábunk alatt fakad. Ezzel egyidőben az Isten akarata szerinti élet megelégedést eredményez. Miközben a szólásbeli szivárványt kergetjük és keressük, lehet, hogy éppen az udvaronkon van. Bár az élet lehet nehéz, annak tudata, hogy Isten velünk van, és gondoskodik rólunk, megelégedéssel és hálával tölt el. Isten valóban elegendő.

Valerie Hamel Morikone