A halászok

„Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” (2Péter 1,3)

Egy váratlan eseménysorozatnak köszönhetően az elmúlt két hónapot egy halászfaluban töltöttem. Érdekes tapasztalat volt számomra. Mindenkori ízig-vérig városi lány voltam, aki nem tudott megkülönböztetni egy tonhalat egy tilápiától. De mint ahogy minden esetben, Isten ezt is felhasználta, hogy tanítson általa nekem valamit. Az itteni halászoknak érdekes életük van. Gyakran hajnalban mennek ki a tengerre, és soha nem tudják előre, mit hoz az éjszaka. Van, amikor nem hajóznak ki messzire, mégis rengeteg halat fognak, máskor távolra kimennek, mégsem fognak semmit. Sokszor rengeteg apró halat fognak, melyeknek nincs nagy értéke, de van, amikor akkora halat fognak, hogy majdnem elsüllyed a csónak. Erősnek kell lenniük, hogy partra húzzák ezeket a nagy fogásokat. Kitartóak a nehézségekben, és nem adják fel, amikor üres kézzel kell hazatérniük. Ugyanakkor takarékosnak is kell lenniük, mert tartalékaikkal vészelik át a gyenge időszakokat. Az egyik barátom egyszer megkérdezte, hogy Jézus miért halászokat választott ki tanítványaiul. Most, azt hiszem értem, hogy halászmesterségük tapasztalata hogyan segített nekik az evangélium hirdetésében. Erejük és kitartásuk, valamint szívósságuk, hogy sok ideig kevésből is fenntartsák magukat, segítette őket azokon a hosszú utakon, melyeket az evangéliummal megtettek a világ különböző pontjaira. Ezek a képességek és tulajdonságok szükségesek voltak számukra, mert sok esetben üldözéssel, visszautasítással kellett szembenézniük. Minden szükséges dolog a birtokukban volt, hogy Isten munkásai lehessenek. Természetemből adódóan introvertált vagyok, és nem könnyű számomra szóba elegyedni idegenekkel, vagy barátokat szerezni. Sokszor úgy érzem, ez hátrány az evangélium hirdetésében. Isten azonban felhasználta introvertált egyéniségemet, hogy jó hallgató legyek, jó kapcsolatokat építsek ki az emberekkel, akikkel később megoszthatom majd Krisztust. Isten azzá tett, amivé lennem kell, hogy világíthassak érte. Azt hiszem, mindannyian rendelkezünk minden szükséges dologgal, hogy Krisztus munkásai lehessünk. Ő felhasznál mindent, amit mi adni akarunk az Ő dicsőségére, hogy felépítse királyságát. Most már készen vagyunk szolgála tába állni, ha megengedjük, hogy felhasználjon.

R. Bowen