Lelki tanulság a COVID-19-ből

„Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.” (Zsidó 11,10)

Amint ezeket a sorokat írom, mindannyian először életünkben egy világjárvány valóságában élünk. Bennem lassan tudatosult a COVID-19. Először csak felcsipegettem néhány hírt távoli országokból, majd lassan-lassan hozzánk is elérkezett. Hirtelen sok változás következett be, és mindent megtettünk, hogy egészségesek maradjunk. Kevesebb, mint egy hónap leforgása alatt a legtöbbünknek nem maradt más választása, mint alkalmazkodni a teljes mértékben megváltozott világhoz. Az egyszerű élvezetek, mint kimenni a gyerekekkel vagy a házikedvencekkel játszani a parkba, vagy bevásárolni, már nem jelentettek örömöt. A házból való kilépés önmagában annyi előkészülettel és tervezéssel járt, mint amit soha még csak el sem képzeltünk volna. Sok esetben addig halogattam mindent, ameddig már elkerülhetetlenné vált a kilépés. Az emberi viselkedés legszélsőségesebb formái kezdtek felszínre törni. A kedvesség megnyilvánulásai melengették szívünket, amikor a fiatalok önkéntesen felajánlották, hogy bevásárolnak az időseknek. Másrészt, olyan megnyilvánulásoknak is tanúi voltunk, amikor az önzés a tetőfokára hágott, és egyesek nem voltak hajlandóak betartani az óvatossági intézkedéseket, ezzel veszélyeztetve mások egészségét. A foglalkozásokat két csoportra, „lényegesre” és „nem lényegesre” osztották fel. Egyesek tovább dolgozhattak, de nagyon megváltozott feltételek mellett. Mások viszont egyik napról a másikra megélhetés nélkül maradtak. Ezek a hirtelen változások kézzel fogható bizonytalanságot eredményeztek. A megszokott gyülekezeti rend felbomlott, az imádat helye és formája is megváltozott. Sokan csak próbálgatták az új technológiákat. Most már minden „online” zajlott, a teleorvoslás, telekonferenciák és a zoomos össszejövetelek váltak a mindennapok természetes részévé. Ez kényemetlen és kellemetlen volt azoknak, akik eddig nem használták a modern élet ezen kiegészítőit. Egy hónappal a világjárvány új valóságának a megtapasztalása után hálás voltam, hogy mentálisan felfogtam, hogy ez a világ valóban nem a mi otthonunk. Összehasonlítottam új életemet a régivel. Arra gondoltam, hogy az örök élet ígérete most még kívánatosabb, mint valaha.

Doreen Evans-Yorke