Áldások zápora

„Aki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.” (Jób 5,10)

Évek óta minden reggel sétálok egyet a környéken. Régóta fi gyelek egy fát a szomszédos háztömb mellett. Csupasz ágai furcsán meredeztek a többi, zöldellő fa között. Ágain egyetlen évszakban sem jelentek meg levelek. Mindig arra gondoltam: Ez a fa elpusztult. Miért nem vágja ki a tulajdonosa? Végül egy őszi napon megjelent néhány favágó egy nagy autóval és megfelelő felszereléssel, és elkezdték kivágni a fát. Még néhány napig visszajöttek, elsimították a helyét, és friss földdel borították be. Később a kertész is megjelent, és magokat szórt arra a helyre, ahol a kiszáradt fa volt. Mivel az elmúlt hetekben nem esett az eső, arra gondoltam: A madarak felcsipegetik azokat a magokat. Egészen a föld felszínén vannak. Nem tudtam elképzelni, hogy a kertész miért nem szórt rájuk egy vékony réteg földet, hogy megvédje őket. Két nap múlva egész napos esős idő jött. Amikor utána való nap újra sétálni mentem, már messziről megláttam, hogy apró zöld csírák jelentek meg a magokon. További két nap múlva megint egész napos eső következett. És másnap, amikor ugyancsak arra mentem el, már vékony fűszálak borították be a helyet, ahol egykor a kiszáradt fa állt. Ez alatt a rövid idő alatt, hiszen csak két napig esett az eső, a magok kicsiráztak, és ki is nőtt a fű. Most már elegendő volt az egész üres hely befedésére. Ahogy a folyamatot figyeltem, eszembe jutott Pál Korinthusiaknak írt levele, amelyben ez áll: „Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.” (1Korinthus 3,6) Imádkozom, hogy vessük mi is a szeretet, az öröm, az igazság, a békesség és a kegyelem magjait naponta, hogy a Szentlélek meghozhassa a növekedést azok szívében, akik cserébe bizonyságot tesznek Isten csodálatos világosságáról. Imádkozom, hogy kérdezzenek rá az életünkben látható változásokra. Legyen mindannyiunk kiváltsága, hogy együtt munkálkodjunk Istennel, gyarapítva az Ő kegyelmének országát itt a földön, hogy felkészüljünk belépni a dicsőség országába, amikor Jézus Krisztus visszatér.

Florence E. Callender