A puszta

„Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét.” (5Mózes 32,10)

A puszta általában száraz és barátságtalan. Inkább kerülni szoktuk az ilyen helyeket. Megtapasztaltam azonban, hogy Isten kétségbeesésem pusztájában is megmutatta irántam való szeretetét. Lelkileg kiszáradtam, és hosszú ideje küzdöttem a magány érzésével, mert egy félreeső helyen szolgáltam. Egy nap olvastam egy misszionáriusról, aki kereste az Istennel való mind mélyebb kapcsolatot. A barátai megkérdezték tőle, hogy hallotta-e valaha az Úr hangját, vagy kért-e tőle valami névre szólót. Kétségbeesésemben így imádkoztam: „Uram, adj nekem valamit személyre szabottan, névre szólóan, csak nekem.” Nem számítottam rá, hogy azonnal történik valami. Egy reggel a gyülekezetben készítettem elő a gyerekfoglalkozást, amikor valami szokatlan történt. Sietős előkészületeim közepette megjelent az egyik gyülekezeti tag egy nekem címzett borítékkal a kezében. Gyorsan felszakítottam, hogy mielőbb zavartalanul visszatérjek a munkámhoz. Egy ezer dollárról szóló csekk esett ki belőle. Visszacsúsztattam a borítékban levő üdvözlőlapba, mert biztos voltam benne, hogy nem láttam jól. Elkezdtem olvasni a lapon levő sorokat. Bibliai ígéretek voltak, melyek arról szóltak, hogy különleges vagyok Isten szemében, és Ő gondoskodik rólam. A csekk nem volt tévedés, és a bátorító szavak sem, melyek szerint Valaki látta, mit teszek és a szolgálatot, amelyet az Ő dicsőségére próbálok végezni. Néztem a borítékon a nevem. Tudtam, hogy Isten meghallgatta kiáltásom, melyben kértem, hogy fedje fel önmagát. Felületesen mindannyian tudjuk, hogy Isten gondot visel. De kérni vagy követelni az Ő együttérzését és kegyelmét életünkbe, kissé radikálisnak tűnik. Tudjuk, hogy Isten mellettünk áll, de gyakran más biztonsági pontot keresünk. Megtanultam, hogy aki hozzá fordul megtapasztalja kegyelme kinyilatkoztatásának felüdülését. Időnként Isten elvisz minket a pusztába, hogy megmutassa, kik vagyunk az élet fényűzése, a barátok, a számunkra fontosnak tartott dolgok nélkül. Ha felemeljük szemünk a gondokról, felfedezzük, kik vagyunk, ha a Mindenható mellettünk áll. Meglátjuk, hogy a legfontosabb, kivel utazunk a pusztában, aki név szerint ismer.

Anne Crosby