Előre-hátra

„Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai, ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké.” (1Péter 4,10–11)

Minden hétköznap reggel elmegyek úszni. Bár ez nagyon egészséges mozgásforma, különösen, amikor kint a föld jeges és hideg szél fúj, mégis unalmasnak találom ezt a reggeli rutint. Előre-hátra, előre-hátra. Eleinte számoltam a medencehosszakat, hogy biztos legyek napi célom elérésében, de gyakran elfelejtettem, hogy éppen huszonötnél vagy huszonkilencnél tartottam. Most egyszerűen csak úszom egy bizonyos ideig. Előre-hátra, előre-hátra. Bár ez az új rendszerem működik, attól még nem lesz izgalmasabb. Egy hétfő reggel, amikor kinn épp hóvihar volt, próbáltam meggyőzi magam, hogy kibújjak a meleg takaró alól, és elinduljak az uszodába. Biztosan nagyon hideg van kint. Az úszás pedig nagyon unalmas. Mindegy. Csak tedd meg! Elővettem úszófelszerelésem, beleléptem a bakancsomba, és az autóhoz mentem. Az uszodában bebújtam a kabátomba és arra gondoltam, hogy inkább hazamennék. Nem, mindenképp megteszem. Végig kell csinálnom. – sóhajtottam. Előre-hátra. Milyen unalmas. De ez nem állíthat meg. Előre-hátra. Feltettem az úszószemüvegem, és belecsobbantam a vízbe. Brrr! Hidegebb volt, mint általában. Erőteljesen kell úsznom, hogy ne fázzak. Előre-hátra, előre-hátra, sóhajtoztam, miközben mindent bevetve igyekeztem teljesíteni reggeli célom. A medence végéhez közeledve megláttam egy sárga gumikacsát a víz színén. Egyenesen rám vigyorgott. Ki hagyhatta ezt itt? – tűnődtem. Viszonoztam a vigyort. Megfordultam, majd tettem még egy kört. Már nem volt annyira unalmas. Előre-vigyor-hátra. Most már örömmel úsztam, mert az a buta kacsa minden kör végén üdvözölt, minden kör végén győztem az unalom felett. Az utolsó körnél azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon lehetnék-e én is olyan, mint az a kacsa? Lehetnék-e mások felvidítója, támogatója? Megváltoztathatnám-e az életüket?

Denise Dick Herr