Elfeledettségben

„Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?” (2Korinthus 2,9)

Az élet takaréklángon zajlik a COVID-19 korlátozások miatt. Olyan, mintha vonattal bementünk volna egy hosszú alagútba remélve, hogy amikor a másik végén kimegyünk, minden rendben lesz. A gond az, hogy a vártnál többet vártunk már az alagút végén levő fényre. Időközben egyfajta elfeledettségben élünk és várjuk, hogy egy csoda eloszlassa a rémálmot, melyet sokan most tapasztalnak. Nem szeretünk várakozni, még akkor sem, ha tudjuk, mire várunk. Most azonban egy olyan dolognak a végét várjuk, amely teljességgel kiszámíthatatlan. Hívőként régóta várjuk a mi Urunk, a királyok Királyának és az urak Urának dicsőséges viszszajövetelét. Azt nem tudjuk, hogy ez milyen lesz. Milyen is valójában a menny? Bajorországban sokan úgy képzelik el a mennyet, mint egy kis felhőt, melyen mezítlábas, fehér hálóinges kis angyalkák egész nap hárfáznak. De ki szeretne egy felhőn ülve egész nap hárfázni? Végül is, egy ilyen kis felhőn az élet olyan, mint várni valamire, ami soha nem következik be. A zene érinti szívünket és bátorít, ameddig várakozunk. „Indul már a vonat…” Mennyit kell még várnunk, ameddig vonatunk átmegy a világ gondjainak alagútján? Valójában nem számít, ameddig rajta vagyunk, és a menny felé haladunk. A legjobb dolog ott, hogy Jézus velünk lesz, és megölel. Nem lesz több társadalmi távolságtartás. Az idősek otthonában sokan egyszerűen csak várják, hogy teljen az idő, az egyik étkezéstől a másikig, reggeltől estig, estétől reggelig élnek. Mások várják, hogy láthassák Megváltójuk arcát azon a csodálatos helyen, melyet Isten készített az Ő gyermekeinek. Ez nem azt jelenti, hogy az ő napjaik rövidebbek, hanem egyszerűen van mire várniuk, amely értelmet ad mindennapjaiknak. Van valami, ami a mi napjainknak is értelmet ad, és amire türelmetlenül várunk? Ne csüggedjünk. Ahogy Pál apostol mondta: „De ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja.” (Apostolok cselelekedetei 18,21) Ha Isten is úgy akarja, újra tervezhetünk, örülhetünk családunknak, barátainknak. Ne adjuk fel! Ameddig türelmesen várunk az Úrra, az idő gyorsan telik. Hosszú futásunk végén meglátjuk Megváltónk arcát, érezzük ölelő karját, és ez minden várakozást megér.

Hannele Ottschofski