Isten gondoskodása

„Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, (…) a dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít.” (Zsoltár 9,:5–6)

Amikor ezeket a sorokat írom, az Amerikai Egyesült Államok és további 183 ország küzd a COVID-19 világjárvánnyal. Nem kell különösebben magyaráznom a helyzetet, mert egészségi állapotunk miatt sokan otthonülésre kényszerültünk, és ugyanabban a helyzetben vagyunk. Ez a betegség majdnem lebénította országunkat. Bezártak a bevásárlóközpontok, mennyiségkorlátot vezettek be az élelmiszerüzletekben, bezártak az iskolák, és elhalasztották a sporteseményeket. A vírus megfékezésének egyetlen módszere az elszigetelődés. Maradjunk otthon, tartsuk távol magunkat más emberektől. Az egyik péntek este a lelkészünk a feleségével elhatározták, hogy tartanak egy élő közvetítéses ének-estet. A gyülekezeti tagok megírták nekik kedvenc énekeiket, és ők elénekelték. A férjemmel együtt lementünk a házunk alagsorában berendezett családi szobába, hogy együtt nézzük meg a TV-ben a közvetítést. Miközben a kezdésre vártunk, a férjem felszaladt, hogy lehozzon valamit, és észrevette, hogy az utcánk tele van tűzoltóautókkal és rendőrautókkal. A mellettünk lakó szomszéd kidobott az udvarra egy lapátnyi szenet, amelyről azt gondolta, hogy már rég kihűlt, de valójában még parázslott. Annyira felforrósodott, hogy meggyúlt a fű, majd a kettőnk között húzódó kerítés, és végül az ő háza. Egy járókelő vette észre a tüzet, kihívta a tűzoltókat, és értesítette a családot. A tűzoltók hamar kiértek, eloltották a tüzet, amely csak néhány méterre volt a házunktól. Annyira hálásak voltunk, hogy a világjárvány ellenére a tűzoltók végezték feladatukat, jelen voltak, pedig sok más ember nem dolgozott. És mennyire hálásak voltunk Jézus gondoskodásáért és védelméért, hogy megőrizte házunkat, mert a kerítésről a tűz bármely irányba terjedhetett volna. Isten nemcsak védelmező és gondoskodó, hanem van humorérzéke. Amikor végre sikerült visszakapcsolódnunk az ének-estre, a képernyőn a soron következő ének ez volt: „Egy szikra is elegendő a tűzhöz.” Ezzel egyet értettünk. „Milyen találó!” – néztünk egymásra. Függetlenül attól, hogy két ház között ég egy kerítés vagy egy világjárvány közepén vagyunk, Isten mindent lát és gondot visel rólunk, ahogy Dávid a Zsoltárokban írta: „Szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek.” (Zsoltárok 57,2) Az én imám is ez.

Sharon Oster