Isten nagyvonalúsága

„Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.” (Zsoltár 147,4)

„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” (Efézus 3,20–21)

Egy délután egy csodálatos kertben sétáltam, és elgondolkodtam azon, milyen örömmel teremthette Isten ezt a rengeteg fajta csodálatos növényt. Elképzeltem, milyen lélegzetelállítóan szép lehetett az Édenkert. Amikor Isten megalkotta a világot, adhatott volna nekünk csak egyfajta virágot, mondjuk egy szép rózsát, és mi örültünk volna neki. De Ő több száz csodálatos virágot teremtett, olyan sokat, hogy ezeknek csak egy részét ismerjük, és csak néhánynak tudjuk a nevét. A formák és méretek különbözősége egészen elképesztő, nem is beszélve a számtalan színváltozatról. És mindegyiket átitatta bódító, megkülönböztető illattal. Ha Isten csak egyetlen ragyogó csillagot helyezett volna az égre, sokszor kimentünk volna gyönyörködni benne. Csodáltuk volna, ahogy csillog, és figyeltük volna mozgását az égen. Helyette azonban az egész sötétkék éjszakai égboltot bevonta gyönyörű, fénylő csillagokkal. Amikor Ádámot és Évát elhelyezte az Édenkertben, lehet, hogy örült, amiért csak két földlakója volt. De aki több ezer fantasztikus virágot és kimondhatatlan számú csillagot teremtett, két embernél többre vágyott. Ezért vagyunk mi itt. Isten annyira szeret minket, hogy elkészített nekünk egy értékes ajándékot, a szeretet ajándékát, hogy értékelhessük a teremtett világot és mindent, amit a mi egészségünk és boldogságuk érdekében adott. Azt akarja, hogy szeressük és értékeljük egymást, és természetesen Őt, az Urat, tudva, hogy Ő előbb szeretett minket. Az évek, évszakok váltakozása, a természet minden csodája örökérvényű emlékeztetőül szolgál számunkra Isten irántunk való szeretetéről. Legyen az egy szemet gyönyörködtető szépségű és bódító illatú vörös rózsa, egy csörgedező csermely hangja, egy rigó csodálatos éneke vagy egy hűsítő szellő egy forró napon – minden arra emlékeztet, hogy a Teremtés Ura egyben a kereszten értünk életét adó Megváltó. Mindezek az irántunk érzett nagy szeretetéről tanúskodnak.

Marcia Mollenkopf