Mielőtt hívtalak, Ő már válaszolt!

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65,24)

„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.” (Zsoltárok 34,8)

Tudom, hogy igaz: Isten elküldi angyalait, hogy megvédjenek minket. Hétfőn a férjem elvitt a sziget másik oldalán levő munkahelyemre. Ahhoz, hogy odaérjünk, át kell menni a hegyen néhány alagúton keresztül, és aztán majdnem leérve egy hajtűkanyar van. Aznap különösen gyér volt a forgalom. Az út szinte kísértetiesen üres volt. És akkor megtörtént. Egy autó, míg próbálta bevenni a hajtűkanyart, átfordult az út szélén. Nem hittük volna el, ha nem a saját szemünkkel látjuk. Normál esetben jó pár kocsi lett volna ott, ahol ez a kocsi földet ért, és több baleset is történt volna, ahogy a járművek kanyarogva próbálták volna kikerülni a felborult autót és egymást. Ha csak pár másodperccel korábban érkeztünk volna arra a helyre reggel, ránk zuhant volna a kocsi. De hála Istennek, csak ez az egy jármű sérült meg a balesetben, és a sofőr sértetlenül szállhatott ki az autójából. Következő szerdán a férjem az esti órájára ment a házunk közelében levő autópályán. Megint látta, ahogy egy autó átbukik a szalagkorláton kicsivel őelőtte. Újra csak ez az egy jármű volt érintett, és a sofőr is sértetlennek tűnt. A következő héten a szokásos reggeli sétámra mentem a környéken. Miközben átvágtam az úton a kijelölt zebrán a forgalmi lámpánál (mikor nekem kellett megindulni), egy gyorsító kisteherautó majdnem elgázolt. Gyorsan hátra kellett ugranom, hogy elkerüljem az ütközést. Olyan érzés volt, mintha angyalok felemeltek és visszarántottak volna. Egy-két nappal ezután a férjemmel a házunk közelében levő boltba mentünk. A lámpa pirosra váltott, így várni kellett, míg zöld lesz. Mikor átváltott, a férjem elkezdett lekanyarodni. Ugyanakkor meghallottunk egy nagyon hangos motort. Férjem épp hogy csak hátramenetbe tudta tenni a kocsit, hogy kissé visszatolassunk, mikor egy száguldó jármű vágtatott el mellettünk. Mikor odaértünk az élelmiszerbolthoz, pár percig még benn ültünk a kocsiban. Imádkoztunk és megköszöntük Istennek, hogy nem karamboloztak velünk. Ezeknél a történéseknél minden olyan gyorsan lezajlott, hogy képtelen voltam védelemért imádkozni, de az Úr mégis megadta. Ő mindig figyel minket! Dicsőség Istennek!

Julie Bocock-Bliss