Kenyér, víz és hollók

„És a hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.” (1Királyok 17,6)

Az utóbbi két hónapban az erkélyemen visítozó varjak hangjára ébredtem. Ezek a madarak életem mindennapi részévé váltak, mióta a kis szigetre érkeztem. Először nem állhattam őket. Hangosak voltak, piszkosak és agresszívak, ahogy leszálltak az erkélyre, ellopták a maradékot a tányérokról, és túlzottan elkényelmesedtek. Az igazat megvallva már ismertem a kényelmetlenséget. Egyáltalán soha nem terveztem, hogy ebben az országban élek, még kevésbé 2 hónapra. És mivel a repülőtér és általában a világ leállt, sehol nem volt még a vége ennek a nemtervezett utazásnak. Kétségbeesetten kevés pénzem volt. És a szigetre is kiterjedő kijárási tilalommal együtt mindent bezártak, beleértve a gyógyszertárakat, üzleteket és szupermarketeket is. Aggódtam, vajon meddig fog kitartani az ivóvízkészletem, mikor eszem újra gyümölcsöt és zöldséget, és mi fog történni, ha elfogynak a gyógyszereim. Szóval tényleg a varjak jelentették a legkisebb gondomat. Egyik reggel kinn ültem, mikor egy különösen tolakodó varjú szállt le az erkélyre, csőrében egy nagy kenyérszelettel. 1Királyok 17-et juttatta eszembe. Illés itt elfut, és Isten elküldi őt a Kérith patakjához, ahol forrásvizen és hollók által hozott ételen él. Mindig is érdekelt, hogy érzett Illés a helyzettel kapcsolatban. A varjak és a hollók hasonlítanak egymásra. Mivel mindketten dögevők. Elképzelni se tudtam, hogy bármit hozzanak nekem, amit hajlandó leszek megenni. Az Úr mégis ezeket a madarakat használta fel, hogy etessék a prófétát ebben a kétségbeesett időszakban. Ráébresztett, hogy 1Királyok 17-féle időt élek. Illéshez hasonlóan én is megrekedtem, és teljesen Isten gondoskodásától függtem. Nem tudtam, mit hoznak a napok, de arra kellett várnom, hogy a menny megadja, amire szükségem van. És tudjátok, mit? Isten mindig ellátott mindennel. Soha nem fogyott el az ivóvíz. Pár héttel a kijárási tilalom után helyi gazdálkodók gyümölcsöt és zöldséget kezdtek kiszállítani. És nem sokkal később az egyik helyi bolt megszervezte a kiszállítást. Holott általában nem akarjuk őket, mind szükségünk van ezekre az élményekre, hogy segítsenek Istenbe vetett élő hitet kiépíteni. Ez az a fajta hit, ami keresztülvisz minket az élet minden fordulatán.

R. Bowen