Vágyódás a tegnap után

„Jézus monda neki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8,11)

A tegnap a legjobb barátom. Néha annyira vissza akarok menni, hogy lebénít, és képtelen vagyok tovább haladni. Sokszor annyira megtelek megbánással és bűntudattal, hogy azt kívánom, bárcsak visszatérhetnék a tegnapba, és kidobhatnám a sok hibát vagy érzéketlenül meghozott döntésemet. Az egyik szégyenletes döntésem az volt, hogy írtam egy új munkatársamnak, hogy elmagyarázzam neki az udvariasság fontosságát. Volt egy találkozásunk, ami egy kicsit felzaklatott, és persze mivel háborogtam, természetesen azt gondoltam, hogy ő is. Amikor eljött az ideje a közös munkának, proaktív akartam lenni, és elmondani neki, pontosan hogy kéne viselkednie. Hogy kéne üdvözölnie engem. Nem kéne kerülnie. Látjátok, előfordul, hogy az ellenség éppen azokat az ajándékokat használja fel, amik különlegessé tesznek engem arra, hogy csináljak hülyét magamból. Kedvelem az embereket. Intuitív, fi gyelmes vagyok, képes vagyok felfedni a szomorúságot és az igényeket, és máris a megoldásokat keresem. És szeretek írni is. Ebben a helyzetben az ördög arra használta föl ezeket az ajándékokat, hogy lássam meg, az új kollégám nem köszönt nekem, és „halljam meg” a megvetést, mikor végre hozzám szólt. Összeszedtem az összes ajándékomat – és e-mailben robbantottam. Hamarosan teljes döbbenettel válaszolt. Homályosan emlékezett a leírt esetre, de tényleg nem kötött össze engem vele. Majd meglepett: a közös munka során, Megígérte, hogy számíthatok rá, hogy segíteni fog a munkámban, és hogy nem árt majd nekem. Szívélyes és kedves volt, csak nagyon megdöbbent. A nap hátralevő részében megszállottan gondolkodtam a hibámon, és másnap reggel a viselkedésem miatt megterhelve és zavartan ébredtem. Vissza akartam térni a tegnap egy bizonyos pontjára, ahol jobban átgondolhattam volna a dolgokat. Az okokat. Imádkozhattam volna. Magam helyett Krisztusra összpontosíthattam volna. De nem tehettem. A bűn halálos betegség, és olyan sok nyomorúságot hoz. Nem először történt, hogy azt kívántam, bárcsak megváltoztathatnám a múltat. De Isten nem erre hívott. Azt ajánlja: menjek el, és többé ne vétkezzek. Áthaladási engedélyt ad a tegnapjaimhoz és kegyelmet a holnapjaimhoz. Keresztény utamat hibák szegélyezik, de munkatársamhoz hasonlóan Isten is megígérte, hogy nem fog ártani nekem. Ha bevallom a bűneim, Ő hű és igaz, hogy megbocsátja minden hamisságomat (1János 1,9). Lányok, hiábavaló a tegnap után vágyakozni. Nem változtathatjátok meg a múltat, de az Úr képes a keserű alkonyatodat fényes hajnal felé vezetni. Mindössze annyit kell tennetek, hogy beismerjétek a bűnt, bocsánatot kérjetek tőle, és elfogadjátok a megbocsátását – csak ma.

Rose Joseph Thomas