Szorongatva, de nem törve meg

„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.” (2Korinthus 4,8–10)

Évekkel ezelőtt édesanyám megosztott velem is a bölcsességéből, hogy felkészítsen a világra. A világra, amit már nagyon vártam, és nem vettem észre, hogy megvannak a maga szabályai és játszóterei, és csak azért játszik, hogy ő kerüljön ki győztesként. Igen, nagyon féltem attól, hogy kilépjek, és felfedezzem a saját utamat. Győztesen vagy vesztesen, de maradni és harcolni fogok. És így is tettem. A harc viszont nagy katasztrófa volt. Anya nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy ne felejtsem el: „Majd találkozol olyan emberekkel az életben, akik más utakon járnak, akik iskolázottabbak, gazdagabbak és előkelőbbek nálad.” Majd így folytatta: „Nekünk mindannyiunknak megvan a maga története, és mind máshogy van öltözve.” Micsoda igazság! Még most is itt visszhangoznak bennem a szavai. Első földi szüleinktől kezdve a mai napig történetekre építettünk történeteket. A történeteinkben az a közös, hogy megfertőzte a bűn, és a bűn senkit sem tart tiszteletben. Belekóstoltunk a bűnbe, amiért nem is jelentkeztünk. Életünk veszedelmes időszakai olyan ajtókat nyitnak meg, amelyek súlyos viharokat idéznek elő. Nem számít, milyen eltérőek a csapások, mind tanúsíthatjuk, hogy volt, már annyira levertek a lábunkról, hogy reményünk se maradt a helyreállításra. Bizony mindünknek van története, ahogy az anyukám is rámutatott erre, de nyugodt lehetsz, hogy őneki, aki megváltott a történetek roncsai közül – ami a bizonyságtevésünket kiteszi –, szintén van egy története. Az ő elbeszélése a mi egyetlen reménységünk. Jézusnak van a legjobb története: újra életre keltheti a megsebzett lelket. A múltja a mi jelenünk, és örökké tart az igazsága. Kimentett minket az ellenség kezének fogságából. Mindegy, mennyire meggyötörtek vagy megnyomorítottak lettünk, nem kell keresgélnünk többé, mert Krisztus él. Ő megérti a fájdalmunkat és szenvedésünket. Bár Jézus nem lehet testben velünk, mégsem vagyunk egyedül. Itt hagyta nekünk a béke evangéliumát és a Vigasztalóját. Segítségével az örök életre vezető ösvényen maradunk. Tehát engedjétek, hogy a Megváltó ereje nyilvánuljon meg általatok. Engedjétek meg, hogy tietek legyen Isten akarata, és burkoljátok be magatokat vele, hogy megvédhessen az ördög buktatóitól. Bízzatok benne, aki meghalt értetek. Bár megvertek, mégsem kell összetörve maradnunk. Tekintsetek megváltásért a Győztesre.

Corletta Aretha Barbar