Mennyei könnyek

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21,4)

Mostanában történt, hogy a reptér nemzetközi termináljában vártam barátomra, Annre, aki egy németországi látogatásról tért haza. Miközben őt kerestem, elmerültem az utasok és szeretteik érzelmes találkozásaiban. Egy virágokat szorongató fiatal indiai nő felugrott, ahogy megpillantotta a szüleit, anyukáját száriban és apukáját szarongban. A férfi mosolyogva hajolt meg előtte, mielőtt megölelték. Ezután egy reptéri alkalmazott hozott át egy ázsiai hölgyet az érkezési kapun tolószékben. Fia futva indult el felé, és megérintették egymás arcát, először a jobbot, majd a balt. Hamarosan izgatott csevegésbe kezdtek mandarin nyelven. Egy kaukázusi főiskolai hallgató gázolt át következőnek rövidnadrágot, harisnyát és túracipőt viselve. Vastag, rasztahaja volt. Édesapja, üzleti öltönyben, átkarolta szabadlelkű lányát és nyakkendővel összefogott hátizsákját. Mikor egy spanyol nő tűnt fel, lánya lehajolt, és a tisztelet és szeretet gesztusaként kétszer is megérintette cipője orrát. Aztán örömkiáltásban törtek ki. Mikor Ann haladt át az érkezési kapun, könnyek folytak végig az arcomon. Csodálkozott is, üdvözlésül miért nézek rá ilyen szomorúan. „Ó – próbáltam elmagyarázni –, ezek a könnyek… na, hogy mondjam…?” Képtelen voltam rá. De eldöntöttem, hogy mikor a mennybe kerülök, olyan helyre állok, ahol a lehető legtöbb újratalálkozást nézhetem végig! El se tudom képzelni, hogy nem fogok zokogni. A Biblia mégis azt ígéri, hogy a mennyben Isten minden könnyet letöröl majd a szemünkről. Az egyik elmélet, hogy miért sírunk itt a földön, azt mondja, hogy érzelmileg túlterhelődünk, és a könnyeink módot adnak arra, hogy az érzelmek egy részét kiadjuk magunkból. Tehát mikor Isten véget vet a sírásnak, biztos vagyok benne, hogy nem azért lesz, mert többé már nem élünk meg olyan erőteljes pozitív érzelmeket, mint a szeretet és kötődés. Azért lesz, mert végre határtalan kapacitásunk lesz arra, hogy befogadjuk és kiélvezzük őket.

Lori Peckham