Isten, Maó és én

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (Zsoltárok 23,4)

Maónak, 3 hónapos örökbefogadott cicánknak furcsa reggeli rituáléja van. Mivel kóbor macska volt, mielőtt magunkhoz vettük volna, így teljes megvetéssel tekint az alomtálcájára, és ragaszkodik hozzá, hogy a közeli parkba menjen ki dolgát végezni reggelente. De mivel gyakran összetűzésbe kerül az utcamacskával (ami saját felségterületének tekinti a zsákutcánkat), így Maó már kora reggel hangos nyávogással hív, hogy „pásztoroljam” őt a veszélyes zónán keresztül a park viszonylag biztonságos részére. Mostanra már nem fi gyel oda, hanem csak végigparádézik, bízva abban, hogy majd elzavarom azt a gazfi ckó macskát. Ahogy minden nap eljátsszuk ezt a kis mulatságos jelenetet, rájövök, hogy mennyire hasonlít ez az Istennel való kapcsolatomhoz. Amint Dávid megénekli: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsoltárok 23,1) A park felé tett sétánk legalattomosabb pontja, mikor kilépünk az utcafronti kapun. A parkoló autók alá bekukucskálva lesem a lehetséges leselkedő, támadással fenyegető, ellenséges macskákat. 1Péter 5,8-ra gondolok: „Ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el”, mikor az utcamacska gyakran egyszer csak feltűnik, Maóra ugorva. Ilyenkor megpróbálom felkapni a cicámat, hogy biztonságban átkelhessen az úttesten. Ő azonban olyan hevesen vergődik a szabadságát követelve, hogy sokszor leteszem – csak hogy újra a védelmére kelljen szaladnom hajlékony ellenségével szemben. Ilyenkor Jézus szavai jutnak eszembe arról, hogy még a húzódozó Jeruzsálemet is úgy szeretné megvédeni, mint ahogy a tyúkanyó gyűjti a szárnya alá a kiscsibéit (Lukács 13,34). Maó cipőjében látva magam, hogy az Istentől való teljes függőségem kulcsfontosságú ahhoz, hogy biztonságosan navigáljak életem „utcai kapujától”. Megmondta, hogy teljes szívből bízzam rá magam, és ne tekeregjek, mikor a biztonságom érdekében felvesz (Példabeszédek 3,5–6). Van, hogy türelmetlen vagyok, de biztonságosabb, ha megvárom, hogy Isten jöjjön velem a kapun át (Ézsaiás 40,31). Ha viszont a magam módján intézem a dolgokat, és később összetör az utcai macskák portyázása, visszaszaladok hozzá, és Ő megvigasztal (Zsoltárok 23,4; 34,18; 2Korinthus 12,9). Barátaim, épp csak most léptünk át az ismeretlenbe a Covid-19-világjárvány kapuján. Tehát ahogy Maó bízik bennem a biztonsága miatt, mi is teljes szívből bízzunk meg az Úrban. Minden utunkon „gondoljunk rá”, és „Ő egyengetni fogja az ösvényeinket” (Példabeszédek 3,5–6).

Jessy Quilindo