Én, magam és az ok

„Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.” (Lukács 12,2)

Van egy titkom. Akit itt láttok magatok előtt, az nem én vagyok. Úgy alkottam meg azt a személyt, hogy illeszkedjen az elvárásaitokhoz, azokhoz, amikről remélem, tetszik nektek. Olyat akartok, aki önzetlen, szenvedélyes és okos? Bumm. Mindent bevetek, ami csak segíthet nektek, bátorítóan szólok majd, és politikai kérdésekben is egyetértek majd veletek. És nem tévesztettelek meg, csak titeket. Úgy hittem, önzetlen, szenvedélyes és okos is vagyok. De az igazi énem csak most bújt elő a rejtekhelyéről. Nem is tudom, mikor kezdtem el elrejtőzni. Csak felépítettem a csigaházamat, azt a személyt, akit az embereknek engedtem, hogy lássanak. Az igazi énem változatlan maradt. Ő egyszerűen egyre mélyebbre és mélyebbre csúszott le a tudatomból. Felhalmozott minden bizonytalanságot, félelmet és frusztrációt, amit letuszkoltam a rejtekhelyére. A család és a barátok által neki okozott bánat és szívfájdalom évekig ott volt benne. Mára elcsúnyult és alultáplált lett, mert nem voltam hajlandó szembeszállni a gondjaimmal és szembenézni a bizonytalanságaimmal. Kívülről jól nézek ki. Megmostam a poharam külsejét. De a belseje koszos maradt. Szóval mivel foglalkozom most? Nos, fel kell vállalnom a felelősséget, és helyre kell hoznom a kárt, amit magamnak okoztam. Nem hibáztathatok másokat titokban a fájdalmamért és a neheztelésemért. Lehet, hogy a nevem ’keserűséget’ jelent (Ruth 1,20), de attól még nem kell meg is testesítenem. Világosan meghúzhatom a határaimat, hogy az igazi valóm növekedhessen. Senki se kérte tőlem, hogy mindenkinek tetsszem. Senkivel szemben sem igazságos, hogy én az vagyok. De a legrémesebb minden bizonytalansággal és félelemmel szembesülni, amit az évek során eltemettem. Ezerre rúg a számuk. A legtöbbjük alaptalan. Másokat meg kezelnem kell. Néhányról pedig beszélnem kell azokkal, akik erre „ösztönöztek”. Isten tudja, miben vagyok bizonytalan. Megérti, miért van ez így, miért temettem el jó mélyre őket, és miért fáj rájuk néznem. Tudja, milyen dühös és csalódott vagyok magammal szemben. Énem minden részét ismeri. És egészen szeret engem. Vagyis segíteni akar énem egészének a növekedésben.

Maria Kercher