Nem gyógyíthatjuk meg magunkat

„Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak… mert te vagy az én dicsekedésem!” (Jeremiás 17,14)

Nemrégiben sürgősségi műtéten estem át, amit letapadások okoztak: ugyanis a testem így erőlködött, hogy meggyógyítsa magát. A letapadások olyanok, mint a ragtapasz, amit a sérült testrészre erősítünk, hogy elősegítsük a gyógyulást. Néha az öngyógyító letapadások hozzátapadnak más szervekhez, olyan gondot okozva, ami végül halálhoz vezethet. Mikor egyértelmű a valószínűsége, akkor van szükség műtétre a letapadások eltávolításához és a gyógyulás külsődleges elősegítéséhez. Életünkben minden nap megtörténnek a jószándékú cselekedetek nem tervezett kimenetellel (ahogy fent is írtuk) testi, értelmi, érzelmi és lelki síkon. Értelmi szempontból Isten úgy teremtett meg, hogy tudjunk gondolkodni és problémákat megoldani. Ezek a szellemi képességek könnyen belecsúsznak a „majd én megoldom” mentalitásba, ami akaratlanul semmibe veszi Krisztus iránti igényünket. Előfordul, hogy gyerekeink, házasságunk, pénzügyi helyzetünk, munkánk, egészségünk és magunk „meggyógyítására” irányuló jószándékú erőfeszítéseinkkel több kárt csinálunk, mint jót. Mind visszagondolhatunk arra az időszakra, mikor úgy éreztük, hogy amit segítő szándékkal mondtunk a szerettünknek, mérhetetlen fájdalmat okozott neki. Eszembe jut az a vágyam, amivel biztosítani akartam, hogy lányom kihasználja a benne rejlő összes potenciált, de csak akkor vettem észre, hogy ő úgy érzi, azt kommunikálom felé: csalódtam benne. Ez nem is állhatott volna messzebb az igazságtól. A jóhiszemű „ragtapaszok”, amiket élete sérült darabkáinak gyógyítására készítettem, hogy meggyógyítsam, nem kívánt eredményekhez vezettek. Ráébredtem, hogy Isten a nagy Orvos. Neki köszönöm a műtéti közbelépést. Lányom, egy figyelemre méltó ifjú hölgy hihetetlen rezilienciával, úton van a teljes gyógyulás felé azáltal, hogy az Úr kimetszette belőle a beteg részt az Ő dicsőségére. Bár sokszor gyermekeink okozhatják számunkra a legnagyobb érzelmi fájdalmat (ezért választottam ezt illusztrálásul), ezt a leckét életünk minden területén alkalmazni kell. A körülmények hatására a nők tudat alatt gyakran azt hiszik, gyerekeink, házastársuk, barátaik és önmaguk minden fájdalmát helyre tudják hozni. De nem tudjuk! Jó szándékunk sokszor korlátozhatja azokat a funkciókat, amelyek az élet beteljesítéséhez szükségesek másoknak és főleg nekünk. Külső közbelépésre van szükségünk magától a nagy Orvostól. Ha több időt töltötök az életben fájdalommal, mint örömmel, a nagy Sebész már készen áll a műtétre. Mi nem gyógyíthatjuk meg magunkat vagy az összes fájdalmat. Mi nem lehetünk mindenné mindenki számára. Mégis megtanulhatjuk teljesen ráhagyni magunkat Jézusra, ami a lelki jóllétünket biztosítja.

Deborah M. Harris