Szárnyai alatt (1. rész)

„Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége.” (Zsoltárok 91,4)

1963 áprilisában egy jóképű, 4100 grammos kisfi úval áldott meg az ég. Szeptember 30-án, hétfőn éppolyan nap virradt fel, mint máskor. Esett az eső, és mivel ez az esős évszakunk volt, minden megszokottnak tűnt. Joey, a férjem, elvitte a gyerekeket iskolába, majd hazajött. Megemlítette, hogy egész nap eshet. Akkoriban nem volt TV-nk, sem időjárás-jelentő rádiónk, így mentünk a kinti feladataink után. A baba aludt, én próbáltam befejezni a teendőimet, mielőtt felébred. Joey egy másik szobában olvasgatott és pihent. Véletlenül kipillantottam az utcára, és megláttam a vadul imbolygó fákat; ebből rájöttem, hogy furcsa dolog készülődik. Felkeltettem Joeyt, és elmondtam neki. Ő azt felelte: „Ó, csak nagyon esik, és fúj a szél.” Majd visszament aludni, míg én gyorsan befejeztem a főzést. Háromnegyed 12 körül hangos csattanást hallottam. De nem dörgött vagy villámlott! Izgatottan Joey után kiabáltam, hogy mindenütt fák dőlnek ki, és avokádó, mangó meg kókuszdió borítja a földet. Felkelt, imádkozott, gyorsan ruhát kapott magára, és kiment, hogy megnézze az autóját. Szerény otthonunkat fák vették körül, és egy dimbes-dombos faluban, Mary’s Hillen volt Tobago szigetén, a Karib-szigetvilágban. Az eső miatt Joey a háztól távolabb parkolt le a kocsival. 30 perccel később jött vissza a hírrel, hogy az autó rendben van, de pár szomszédunk háza teteje ripityára tört. Nagyon aggódott a szülei otthona miatt, amit szintén fák öveztek. Ők 5 kilométerre éltek tőlünk, és nem volt telefonunk, hogy felhívjuk őket. A kidőlt fák elállták az utat, járhatatlanná téve autóval. Férjem úgy határozott, hogy gyalog megy el szülei házához, hogy megnézze őket. Eközben előbújt a nap, teljes erőből kisütött, és az ég is megint kék színbe öltözött. Addigra csendes, vigasztaló, lágy szellő fújdogált. Majd elképesztő, de míg Joey szülei házához tartott, a vihar bosszúszomjasan visszatért. De Isten megvédett bennünket. Továbbra is hálásak vagyunk jóságáért, és amiért elküldte angyalait, hogy takarjanak be minket. „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsoltárok 34,7)

Shirley John Blake