Add ide, ami neked nem elég

„Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebléről, és felvivé a felházba, amelyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté. Akkor kiálta az Úrhoz… és megtért a gyermekbe a lélek…” (1Királyok 17,19–20. 22)

Mikor Illés megkérte a szareptai özvegyet, hogy hozzon „egy falat kenyeret is magával” (1Királyok 17,11), az valami előre elkészítettet jelent, valami maradékot. Ma ezt így mondanánk: „Kérlek, csak egy ételesnyi harapnivalót adj a kamrádból, nincs szükségem meleg, főtt ételre.” Mikor a próféta megértette, hogy a nőnek nincs maradékja, még egy falat sem, mindenét kérte, amije csak volt. Elámulunk rajta, hogy erre ő hazamegy, és kikaparja a fazekat. Ami megmarad, nem elég még egy bőséges adagra sem egy éhes utazó számára. De innentől a „nem elég” tartja el az asszonyt, a gyerekét, Illést és egész háztartását. (Vajon a tágabb családja is naponta elment hozzá enni?) Nem sokkal ezután a gyereke hirtelen meghal, az özvegy pedig tanácstalan, kezében megtört tervek darabkáival és a remény maradék cseppjeivel, hogy éhínség idején is végre álmodni merhetne a jövőjükről. „Add ide a fiadat!” – parancsolt rá Illés. Halljátok a sírását, ahogy már élettelen gyerekét a szívéhez szorítja? „Ez minden, amim van, nem maradt elég, amit odaadhatnék.” A gyászoló anya már nem képes lekapargatni az edényét, így Illés fogja azt, ami „nem elég”, ezt az élet üres edényét, és felviszi a gyereket a felső szobába. Isten embere feltámasztó erőért imádkozik. Hittel ráfekszik a gyerek testére, kinyújtott karokkal. Testtartása előremutat a bűneink büntetése miatt haldokló Jézusra, ahogy megváltja a gyermekeit, reményt ad nekünk a feltámadásra, nekünk, akiknek semmijük sincs, hogy megmentsék magukat. Krisztus a próféta történetén keresztül beszél a tanítványaihoz, hozzád és hozzám. „Add ide, ami neked »nem elég«: beteljesületlen álmaidat és utolsó cseppnyi reményedet, majd menj fel a felső szobába imádkozni. Imádkozz rettenthetetlenebbül, mint Illés is tette, aki precedens nélküli feltámadási csodáért könyörgött. Imádkozz mélyebben, mint Illés is tette, hogy Izrael boruljon térdre aszály idején. Imádkozz hevesebben, mint Illés is tette, hogy tűzzel állítsa lábra Izraelt. Imádkozz őszintébben, mint Illés is imádkozott a (késői) eső erejéért.” A felső szobában Krisztus feltámasztó hatalma felkenheti a fazekainkból kikapart apró darabkákat. Jézus, a csodatevő összegyűjti a „nem elég” morzsáit és darabjait tőlünk, és új életet, új energiát, új látást, új célt és új szolgálatot fecskendez bele.

Rebecca Turner