Kenyérszeletelés

„Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.” (Példabeszédek 16,24)

Gyülekezet után egyik szombaton a közös vacsorát készítettem elő. Egy fi atalasszony oda jött hozzám, és megkérdezte: „Segíthetek valamiben?” Még új volt a közösségünkben, nemrég házasodtak össze egyik szeretett fi atalemberünkkel. Nem vagyok olyan, aki elutasítja a segítséget, így megkértem, hogy szeleteljen fel egy kenyeret, amit hoztam. Mosolygott és beleegyezett, így hát adtam neki kést és vágódeszkát. Miután kipakoltam az ételt az asztalra, visszamentem megnézni, mit csinál a lány. Az asztalon egy gyönyörűen fölszeletelt kenyér volt, minden szelet tökéletesen egyforma és egyenes. Felkiáltottam erre: „Ó, igazán jól vágsz kenyeret! Tökéletesen néz ki!” Egyik barátom is odajött hozzánk, és megismételte a szavaimat. Folytattam az ennivalókészítést. Majd a szemem sarkából láttam, hogy a fi atalasszony férje is csatlakozott hozzá a konyhában, és átkarolta a nejét. Hallottam, ahogy halkan felkiált: „Tetszik nekik, ahogy kenyeret szeletelsz!” Erre ő széles mosollyal válaszolt. Meglepődtem, hogy a könnyedén odavetett megjegyzésünk a kenyérszeletelésről ennyi örömöt jelentett neki. Aztán ráébredtem, mostanra én az idősebb nők egyike vagyok a gyülekezetben, és szavaim képesek más nőket megerősíteni. Gyülekezetben felnőve sokszor intettek, hogy kerüljem a csúnya, fájdalmas szavakat. A fogkrém és a kerítésbe vert szögek analógiája mindig eszembe jut. Soha nem lehet visszaszívni a tubusba a fogkrémet, ha egyszer már kinyomtuk. Soha nem tudjuk a kimondott szavainkat visszavonni. A kerítésbe vert szögek nyomot hagynak a fában. Kimondott szavaink mindig valamilyen benyomást hagynak maguk után. Figyelnünk kell, hogy ne beszéljünk sértően. A fiatalasszonnyal és az ő felszeletelt kenyerével kapcsolatos élmény új rálátást adott nekem, mit jelent az érett kereszténység. Szavaim erősíthetnek másokat, nem csak azt, amit csinálnak, hanem személyes értéküket is: azt, hogy kik ők. Nem öncélú hízelgésről beszélek: krisztusi és Krisztus által inspirált szeretetről és elismerésről. Ma azért imádkozom, hogy Jézus Lelke legyen másokhoz intézett szavaimban. Ne csak tartózkodjak a becsmérlő kifejezésektől, hanem döntsek úgy, hogy az elismerés és szeretet szavait szólom.

Marsha Hammond-Brummel